2020-07-27
Tiszakécske számomra az a boldog ,,sziget”, ahova mindig élmény ellátogatni. Az emlékeimben egy olyan láthatatlan határokkal körbevett territórium, ahol a lakók melegszívűek, a lottózóban mindig jó szerencsét kívánnak, a kedves autóvezetők nem ismerik a duda fogalmát és a vasárnapi piacon a lángososnál sosem sajnálják a sűrű, finom tejfölt és a trappista sajtot. A város különlegessége, hogy édesvízben bővelkedik, avagy akad itt élményfürdő csúszdaparkkal, tó a Read more…
2020-06-03
Ha nyelvet tanulsz, kinyílik a világ előtted. Mintha a szavak, a nyelvtan, a kiejtés valamiféle különleges VIP útlevél lenne a kezedben, ami még nagyobb bepillantást enged egy kultúrába, még közelebb hoz az emberekhez. Elmesélem, velem hogy történt, miért választottam a török nyelvet és miért lett Törökország egy vissza-visszatérő helyszín az életemben, akivel ,,se veled, sem nélküled” kapcsolatban élünk. A kezdetek Gyerekkoromban – mikor még a Read more…
2020-04-28
Egy messzi-messzi galaxisban… 2019 nyarán Kappadókiában jártam, mintha nem is a Föld bolygó lett volna. Igazából már nyár óta tervben volt, hogy összevágom a törökországi kaland anyagát egy olyan rövid videóban, amilyeneket én is szeretek nézegetni. Ami feldob, inspirál, ötletet ad, hogy merre utazzak majd legközelebb (remélhetőleg a nem is olyan távoli jövőben). Így született – hosszú vajúdás után – a Kappadókiában töltött napok összefoglalója. Read more…
2020-04-19
Folytatódik a februári grúziai felfedezőút beszámolója. Ahogy a Kutaisziról írt bejegyzésben szó volt róla (olvasható ITT), míg a világban zűrzavar uralkodik és nem utazhatunk, búskomorság ellen emlékezek, reménykedek és tervezek. Grúziában nem jut eszembe olyan pillanat, mikor a turisták tömege nyomasztott volna. Több barátságos barna tehenet láttam bandukolni az út mellett, mint hátizsákos kalandort. Egyik este Kutaisziban a Palaty nevű étteremben kacsingatott rám tányéromról egy Read more…
2020-04-09
A káosz és vészhelyzet előtt, február végén jutottunk el Grúziába, ahova már évek óta tervezgettem romantikus kalandokat. Hazaérkezés után kezdtem írni a bejegyzésem, de egy időre hibernálásra kényszerült, mivel én magam is kicsit megzuhantam. Töprengtem, befejezzem-e, közzétegyem-e. Aztán arra gondoltam, hogy olyan szép ez a világ, és azért mert jelenleg meg van kötve a kezünk és be vagyunk zárva, miért ne lehetne visszaemlékeznem? Hiszen ezek Read more…
2020-03-22
Ha a törökországi Antalyára gondolok, megelevenedik egy város tele színnel, a zizegő kabócákat egy müezzin hangja igyekszik elnyomni, a kikötő mólóján a melegtől bágyadt macskák alszanak és én máris verejtékezem a napsugár ontotta forróságtól. Eddig háromszor jártam hosszabb-rövidebb ideig ebben a hihetetlen városban, és attól függetlenül, hogy a török barátaim mindig óva intenek tőle: ahh, ne, oda ne menj! Túlzsúfolt, tele van turistával, tikkasztóan meleg! Read more…
2020-03-08
Ezen a csodás március 8-án, a nők iránti megbecsülés hivatalosan kikiáltott napján, merengjünk kicsit a múltba, és adózzunk pár perccel a rettenthetetlen magyar utazó nőknek. Bevállalós kalandorok nem csak napjainkban léteznek, a vagány magyar hölgyek már sokkal korábban elkezdték kitaposni nekünk az ösvényt, mint gondolnánk. Farkas Edit, az első magyar nő az Antarktiszon Farkas Edit, a magyar tudós ,,Wonder Woman”, 1921-ben Gyulán született és a Read more…
2020-02-20
Luxembourg olyan, mint egy mesebeli gyerekrajz. Ha megkérném a családunkból a hat éves Líviát, rajzolja le, milyen városban élne szívesen, az valahogy így nézne ki: a fák tökéletesen zöldek, tornyai tűhegyesen nyúlnak a világoskék égig, van itt (nagy)herceg is, aki palotában él, utcái mentesek a szeméttől, és még a buszokon sincsenek ellenőrök. Itt még a Luxembourg Gare Centrale, azaz a központi vasútállomás is olyan hatást Read more…
2020-02-03
A pasztell naracs színűre mázolt ház ablakából ruhaszárító kötél ereszkedik az utcára, rajta frissen mosott csíkos törölköző, egy rugdalózó és néhány árválkodó pártalan zokni. A sarkon egy ballonkabátos férfi marihuánát próbál eladni japán turistáknak, miközben a 28-as villamos nyikorogva befordul a hófehér kupolás Basilica da Estrela elé. A túloldalon a Jardim da Estrela, a januárban is zöldellő park, ahol csak néhány kopasz fa elvétve emlékeztet Read more…
2020-01-05
Akárhogy is nézem, 2019-ben sem váltottam meg a világot… Persze ezt leszámítva történtek azért dolgok. Már szelektíven gyűjtöttem a műanyag hulladékot, kevesebb kávét ittam és eljártam squasholni. Meg persze dolgoztam sokat a tisztességes munkahelyemen rendezvényszervezőként, és a lehetőségekhez mérten utaztam, amennyi csak a csövön kifért. Hogy mégis miért vagyok a leghálásabb 2019-nek? Törökország Nyáron 2000 kilométert zötyögtem Törökországban távolsági buszokon, s ennek minden egyes verejtékező Read more…
