Antalya lenyűgöző látnivalói
2021-08-02
Antalya a nyárimádók és hőség-szeretők paradicsoma, ahol gyorsabban olvad a fagylalt, az érett dinnye pirosabb a megszokottnál, és a kilátás olyan, mintha csak egy Monet festményt támasztottak volna a horizontnak. A tökéletes fekvésű város Anatólia délnyugati részén, a Földközi-tenger partján, szám szerint az 5. legnagyobb Törökországban.
Egy hétre mondhattuk otthonunknak Antalyát és próbáltunk annyi mindent kihozni belőle, amely az utóbbi utazásmegvonásos időszakot kellően kárpótolja. Így alakult ki a saját toplistám Antalya látnivalóiból.
Kaleiçi, az óváros
Engem már tíz évvel ezelőtt is nagyon megfogott Kaleiçi hangulata, keskeny utcái, zárt erkélyes, régi házai. Teljesen más az egészről alkotott képed, ha nappal sétálsz végig rajta, vagy az éjszakai forgatagban. Napközben békés, csendes környék, ahol olykor több árnyékban sziesztázó cicával fut össze az ember, mint emberrel, estére azonban megtelik bulizni vágyó fiatalokkal – legyen az akár szombat vagy hétfő este.
Az óváros kapuja és Antalya egyik legikonikusabb épülete az óratorony, avagy Saat Kulesi, mintegy tizennégy méteres magasságával. A bizánci időszakban, a 9. században épült, majd 1901-ben óratoronnyá alakították. Ha már errefelé sündörgünk és kicsit elfordítjuk a fejünket, akkor a piros háztetők felett szépen kiemelkedik az Aladdin dzsámi, avagy a Yivli Minaret Dzsámi bordázott, sötétkék csempékkel díszített minaretje. A környéken barangolva belebotlunk a Hadrianus kapuba, amelyet Hadrianus császár tiszteletére emeltek, mikor i.sz. 130-ben a városba látogatott.
Szállást is Kaleiçiben foglaltunk, hisz innen minden kinézett célpont könnyedén megközelíthető volt. A La Casa Carina Butik Otel kívül esett a zajos, bulisabb résztől, így könnyedén tudtunk aludni. Csendes, légkondicionált, tündéri mediterrán hangulatú kerttel, ahol a reggelinket fogyasztottuk el minden áldott délelőtt.
Régi kikötő
Ha a bazársoron leereszkedünk a régi kikötőig és elegendő önuralmunknak hála nem veszünk meg egy ,,majdnem eredeti” Gucci táskát, akkor még elegendő aprónk marad, hogy vegyünk pár darab töltött kagylót (midye dolma) és kiüljünk a móló falára elfogyasztani.
Ha más szemszögből is kiváncsi vagyunk a kikötőre, felsétálhatunk a kanyargós utcákon az Ahşap Keçi’li Parkba, amely egy apró, ám élettel teli virágokkal színesített zöldterület és kilátópont. A park közepén elhelyezett fából készült kecskeszobrokból tudhatjuk: jó helyen járunk!
Karaalioğlu Park
A nap már lemenőben volt, színesre festette a csipkézett hegyeket a távolban, hol sárgára, rózsaszínre vagy kékre. Pár lépéssel arrébb a fűben két macska játszott egy kiszáradt kagylóhéjjal, mellettünk török lányok csacsogtak, a közeli teázóból pedig végtelennek tűnő zene szűrődött ki. Kezemben egy hűs Efes Malt sörrel próbáltam enyhíteni a szomjúságom és biztos voltam benne, ennél jobb helyen nem is lehetnék!
Antalya városában szinte minden nap találtam újabb és újabb pontot és helyszínt, amely elképesztő kilátással lepett meg. A kedvencem mégis a Karaalioğlu Park panorámája lett naplemente idején.
A tengerre néző, nagy területen elterülő közpark hangulatos esti sétákra, egyik sarkában a Hıdırlık toronnyal, mely erődítményt korábban világítótoronyként használták.
Atatürk Park, avagy a strandig vezető út a sziklákon
A Konyaaltı Caddesiről letérve vezet egy út a sziklákra épült kávézók és éttermek között A Konyaalti strand felé, kis kitérőkkel a sziklák szélére, ahonnan belátni az egész partszakaszt és a környező hegyeket (a térkép szerint ez az Atatürk Parki nevű rész). Már korábban is írtam erről a részről (ITT, egy korábbi Antalya élménybeszámoló), ám újra és újra meglep, mennyire gyönyörű ennek a városnak a fekvése.
Az óváros felől indulva a Konyaaltı Caddesiről egy focipálya előtt kell lefordulni balra a sziklák peremén vezető útra. Onnantól igazából egyértelmű merre tovább.
Konyaaltı, a városi strand
Antalya egyik fő strandja a hosszú, homokos Lara beach, a másik pedig a kavicsos Konyaaltı misztikus, hegyes látképével a távolban. A Konyaaltı közel 7 km-en keresztül húzódik a várost övező meredek szikláktól egészen a Beydağları-hegység lábáig. A városhoz közelebb eső oldalán található partszakasz szerintem gyönyörű, nincsenek tömegek, a tenger csodaszép áttetsző.
Ha kedvünk van, leteríthetjük a törölközőnket a kavicsokra és így is heverészhetünk, vagy, ha kényelmes és még mindig olcsó megoldást szeretnénk, akkor befizethetünk egy napágyra és napernyőre Antalya város önkormányzata (Antalya Büyük Belediyesi) által fenntartott részen (10 TL egy napernyő, 15 TL a napágy, 1 TL=35 Ft).
Minden erőnkkel próbáltunk Antalyában napernyőt vásárolni boltokban és bevásárlóközpontokban, hogy ne kelljen nap mint nap bérelni, ám felüthette a fejét a 2021-es nagy napernyőhiány, mivel sehol nem árultak.
Nagyüzemi nyaralás
Egész Antalyának van a köztudatban egyfajta ,,nagyüzemi turizmus” visszhangja, ami valahol igaz, hiszen virágzik a turizmus, évente számtalan turista érkezik a városba, rengeteg a hotel – elsősorban az óvárostól távolabb eső részeken. A beszámolókkal ellentétben, melyek szerint: tömegek hevernek strandon, Antalya zsúfolt és élvezhetetlen, nekem soha nem volt ilyen benyomásom. Szerintem mindez attól függ, hol szállsz meg, hova mész, milyen módon és mikor.
Düden vízesések
A Düden folyó és vízesései tökéletes példák arra, milyen hihetetlen dolgokra képes a természet. Olyannyira elképesztő, hogy mikor először láttam fotókon az Alsó-Düden – avagy Karpuzkaldıran – vízesést, csak legyintettem egyet:
,,Már megint egy kis törökös túlzás, de nagyon ügyes photoshop munka!”
Mikor a valóságban megpillantottam a 40 méter mélyen a kék tengerbe ömlő zuhatagot festői szivárvánnyal az alján, eltátottam a szám: ilyen a világon nincs!
Ráadásul a vízesés felett vezet egy légifolyosó, ahol pár percenként gépek suhannak el a reptér felé. Nem mondom, lennék itt pilóta.
Ám itt nem ér véget a helyi természeti csodák sora!
A folyó felső részén egy egész park öleli körbe a másik festményre kívánkozó vízesést, a Felső-Düdent. A parba belépőt kell fizetni, ami nagyon jutányos, mindössze 5 TL. Nagyon becsülöm a törökökben, hogy a természeti látnivalókért soha nem kérnek el nagyobb összegeket. Mintha csak azt akarnák ezzel mutatni, hogy a természet mindenkié, csak dobjunk össze érte pár lirát, hogy érezzük: értékes, vigyáznunk kell rá!
A sebes és olykor misztikusan kék Düden folyót követve bejártuk az egész parkot, találkoztunk denevérekkel és a vízesés mögötti barlangba is benéztünk. Mivel hétvégén jártunk itt, elég nagy tömegbe botlottunk, de ezek leginkább a ,,hogyan szelfizzünk a vízeséssel a legpazarabb szögből” csomópontokon tömörültek, egyéb részek szellősebbek voltak.
A belvárosból az M80-as busszal (avagy valamilyen busz/dolmus hibriddel) közelítettük meg a parkot, amely 10 km-re fekszik a központtól.
Perge ókori romjai
Ókori romok iránti csillapíthatatlan vágyunkat Perge ősi városának meglátogatásával enyhítettük. Pergát i. e. 1000 körül alapították, távolabb a tengertől, hogy a kalózok ne érjék el, ne tudják kifosztani. Egyike volt annak a négy nagyvárosnak (Sillyon, Aszpendosz, Side és Perge), melyek az i. e. 12. században fejlődtek ki a régióban.
Természetesen déli tizenkettőre értünk a romokhoz – mikor máskor –, és a vizünk is hamar elfogyott. Aznap rajtunk kívül nem sokan gondolták úgy, hogy a délben akarnak romokat nézni, bár nekünk ez csak jól jött. Miénk volt egész Perge! Az oszlopokkal övezett széles főutcán mindössze ketten sétálgattunk, egy-két helyen a régészek még feltárást végeztek.
Először tizenegy éve jártam ebben a városban, de valahogy akkor teljesen más élményként éltem meg, máshogy álltam az utazáshoz, az újdonsághoz. Nagyobb prioritást élvezett a bazár, a strand és, hogy ,,minél barnábbra süljek a napon…mert az slankít”. Attól függetlenül, hogy még mindig élvezem én a strandot, már inkább az viszi fel az adrenalinszintemet, ha a pergei akropoliszról beláthatom az egész ókori romvárost.
- Az ICOM kártyánkkal ingyenes volt a belépő. Egyébként a felnőtt jegy 60 TL.
- Antalya belvárosából villamosoztunk ki Aksu 1 megállóig, ahonnan 20 perc sétával értük el Pergét.
- Feltétlenül vigyünk magunkkal egy kalapot vagy egy életmentő kendőt, ha nem akarunk fél órán belül úgy kinézni, mint egy érett magyar paradicsom.
Olympos romjai és Çıralı
Olympos, az ősi líciai város az ókorban jelentős kikőtővárosként volt ismert. A romokon még lenne mit helyrehozni, de az elhelyezkedése miatt az egyik legkülönlegesebb helynek tartom Törökországban. Egy mesebeli folyóvölgyben épült a hegyek között, közel a tengerhez.
Valami fantasztikus élmény a völgyből elérni a tengert és körbenézni a hegyekkel övezett, hol homokos, máshol kavicsos partszakaszon. Másik nevezetessége a helynek a Yanartaş, vagy Chimaera. A közeli hegyen a sziklák alól feltörő metángáz olyan hatást kelt, mintha lángokban állna a vidék. Hihetetlen – és egyben izzasztó élmény – egy nyári estén felmászni a lángokkal csipkézett hegyre.
A környéket még elkerülte a tömegturizmus, nem épültek hatalmas szállodák. Bár évről-évre egyre több utazó jár erre, a közeli Çıralı még mindig a low budget turisták paradicsoma.
Titkon nekem is az a vágyam, hogy egy nap felkelek és meg sem állok egészen Çıralı-ig.
Ha nem lett volna elég Antalyából, korábban ITT írtam erről a mesés városáról egy élménybeszámolót.
Ha tetszett a bejegyzés, itt is megtalálsz:
Facebook: Világgá mentem, majd jövök
Instagram: anna_vmmj
[…] Antalya felfedezéséhez ajánlom a Világgá mentem, majd jövök bloggerének a nagyon részletes beszámolóját, amelyben sok-sok érdekes helyszínt mutat meg, amelyek az útikönyvekben nem feltétlenül szerepelnek. […]