2019 vs. 2020 | Emlékek és célkitűzések

Akárhogy is nézem, 2019-ben sem váltottam meg a világot… Persze ezt leszámítva történtek azért dolgok. Már szelektíven gyűjtöttem a műanyag hulladékot, kevesebb kávét ittam és eljártam squasholni. Meg persze dolgoztam sokat a tisztességes munkahelyemen rendezvényszervezőként, és a lehetőségekhez mérten utaztam, amennyi csak a csövön kifért.

Hogy mégis miért vagyok a leghálásabb 2019-nek?

Törökország

Nyáron 2000 kilométert zötyögtem Törökországban távolsági buszokon, s ennek minden egyes verejtékező percét élveztem! Napról napra olyan természeti és ember alkotta csodák kerültek a szemünk elé, hogy a mai napig hihetetlen és feldolgozhatatlan ez a ,,kaland-sokk”. Megérintett a szabadság szele – vagy inkább hurrikánja –, ez olyan üzemanyagot adott, hogy szinte kétszer olyan gyorsan éltem, mint a dolgos hétköznapokban. Ráadásul az utat megelőzően hónapokig megvontam magamtól az utazást, produkáltam az elvonási tüneteket, hogy eleget spóroljak, legyen biztonsági tartalék, mellette pedig terveztem, gyűjtögettem az információmorzsákat. Piszkosul megérte!

 

Szerelem van a levegőben

Bár magánéleti dolgokról nem szeretek itt beszélni, de még mélységesen meghatározza azt, mennyire éreztem teljesnek ezt az évet. Annyit mondhatok – utazó kalandor barátaim, ezt biztos értitek –, ha a kedvesed nem csak a párkapcsolatban, de az utazás során is a társad tud lenni, akkor jöhet tájfun, földrengés, esetleg egy teljes hét hajmosás nélkül, a kapcsolat kitart örökre. Lásd, Aladdin hol lenne most, ha Jázmin betoji módon nem ül fel a varázsszőnyegére, mert neki fontosabb hercegnős teendői vannak?

 

Kerekasztal-beszélgetés

Nekem talán az eddigi legfontosabb és legkedvesebb visszajelzés, hogy meghívtak a Lingua Fest Nyelvparádé kerekasztal-beszélgetésére az Akváriumba. Először olyan kérdések merültek fel bennem, hogy: Biztos engem? De hát miért? Mit fogok én ott mondani? És ha spontán elkezdek dadogni? Aztán elérkezett a nap, amikor hihetetlenül inspiráló utazókkal és bloggerekkel ülhettem egy asztalhoz. Ebben a színes és lelkes társaságban csak úgy elröppent az idő. És megtanultam, ha olyan témáról beszélek, ami megdobogtatja a szívem, nem is hebegek olyan észrevehetően.
Ráadásul ennek köszönhető, hogy megismerkedtem a #kalandlista blog Timijével, akivel a #kalandlista Inspirációkban beszélgettünk majd egy órát Törökországról.

 

És mit várok/mire kell odafigyelnem 2020-ban?

 

Derűlátóbban

Olykor hajlamos vagyok magamba fordulni, mint egy szégyenlős, szürke csiga a mészkőházába. A hétköznapok tele vannak különböző emberek még különbözőbb elvárásaival, a médiából csak pedofilokról, és terjedő erdőtüzekről hallani, ha lemegyek a boltba, ott pedig tuti rám morog egy eladó, amiért nem mértem le előre azt a pár szál sárgarépát. Sőt, most indul két kegyetlen és kietlen hónap – név szerint a Jeges Január és a Fagyos Február – mikor nekem nincsen máshoz kedvem, mint egy leredőnyözött szobában egy nagy tál hagymás krumplisalátával az ölében újra és újra megnézni a Csillag születik filmet egy százas papír zsebkendő meghitt társaságában.

Szóval ezen sürgősen változtatni kell, hiszen csigának lenni időt pazarló és szomorú dolog.

A csigaság helyett jobb olyanokkal időt tölteni, akik akkumulátorként feltöltenek, megtanulni egy új nyelvet, kiolvasni végre azt a könyvet az ágyam mellett, vagy egyszerűen csak utazni és kétszer olyan gyorsan élni.

Tehát januárban? Nyakunkba vesszük Noémi barátnőmmel egy hétvégére Lisszabont, ahol már portugálul rendelem a pincértől a korsó cerveja-mat!  Februárban pedig a ,,Szerelem van a levegőben” bekezdés sztárjával, Dáviddal, a bakancslistám egyik, még sosem látott pontjára, Grúziába utazunk.

Viszlát búskomor téli hónapok! Avagy külföldön még a fagy is könnyebben elviselhető, hisz fűt a kalandvágy!

 

Törökország vol 2.

A nyári tervek? Meglepek valakit azzal, hogy visszatérek Törökországba? Irány a vad Kelet, a çiğ köfte szülőföldje és a Nemrut-hegy titokzatos kőfejei! Tíz éve írok szerelmes dalokat a Van-tóhoz és járok egyszemélyes körtáncot Mardin egzotikus városáért. Talán eddig féltem oda utazni? Vagy egyszerűen csak a megfelelő útitársat nem találtam? Akárhogy is, végre útra kelünk!

Írni, írni és írni

Meg egy picit még írni hozzá. Az év utolsó szakaszában kicsit bedaráltak dolgok, lemerült az agyam, mint egy használt Duracell elem. A darálóba pottyant egy súlyos betegség a családban, karácsonyi ajándékként csak hűlt helyét találtam az autónknak, és bónuszként egy éjszaka fellángolt a nagyszüleim hálószobája. Nem csak átvitt értelemben. Azóta szeretném hőssé avatni Nagyapámat és a vizes vödrét. A humorom tehát sanyarú emigrációba kényszerült egy időre.  Mondhatjuk, nagy gyakorlatom van a Word hófehér névtelen dokumentumainak bámulásában órákon keresztül.

A tervem, hogy 2020 a siker éve lesz! Az ihlet megszáll, majd szeplőtelen fogantatásként ontom magamból a hófehér oldalakat MÁR betűkkel telítve, tartalmilag csupa hasznos információval és vidám történettel.

 

2020 fantasztikus lesz, én tudom! Nagyon köszönöm minden kedves olvasónak 2019-et, minden egyes kattintást, minden kedves hozzászólást és konstruktív kritikát elraktároztam és hasznosítok időről-időre! Nélkületek csak sivár elsivatagosodott hely lenne ez a blog, ahol néha átgurul egy-két ördögszekér. 🙂 

 

Ha tetszett a bejegyzés, itt is megtalálsz:

Facebook: Világgá mentem, majd jövök

Instagram: anna_vmmj

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .