Hova menjünk olcsón adventi vásárba?

Elérkezett december fantasztikus hónapja, a forralt bor illata mindennapossá vált az utcán, akárcsak azok a türelemért kiáltó utcányi sorok a kasszáknál a bevásárlóközpontokban és a ,,Nincs időm megvenni a Dr. Lézer gyártású bioptron lámpát Mamának!” kijelentések. Mindenki rohan, fáradt, egymás lábára lép, majd mérgelődik rajta egy sort, hogy háborgása közben figyelmetlenségében egy másik ember lábára lépjen, aki tovább háborogjon mindezen. Ördögi kör. De nem, én Read more…


Mi van akkor, ha ítéletidő miatt nem száll le a géped? – Wizz Air tapasztalat

Hosszú ideje körözhettünk Varsó tömör ködfátyla felett, mely nem engedett bejutást a város légterébe. Már a sokadik körnél járhattunk, mikor a pilótánk úgy döntött, ebből aztán elég, kicsit unja a szitut, a köd győzött. Ebből az egészből én semmit sem érzékeltem, a 16A ülésen aludtam nyitott szájjal teljesen öntudatlanul, mivel az olcsó fapados jegyekkel együtt jár a drasztikus hajnali kelés is. Így történhetett, hogy, mikor Read more…


A lenyűgöző Lecco – beszéljenek a képek

Magas hegyek között, a fordított csúzli alakú Comoi-tó dél-keleti csücskénél ott fekszik Lecco városa.  Valahogy egész életemben megnyugtatónak találtam a vízpartot, hiszen az embernek hol is támadnának mélyenszántóbb, bölcs gondolatai, mint kiszámíthatatlan mélységű víztömegeket bámulva. Innen gondolom, hogy biztos rengeteg közös lehet bennünk George Clooney-val, csakis ezért vehetett házat a Comoi-tó partján, csak ő épp a csúzli nyugati szárán szereti nézni a vizet. Lecco különlegessége Read more…


Csórók vagyunk, de nem bírunk magunkkal? – Irány Bergamo, Milánó és Lecco

Mikor a bezsongott utazó mindenáron olcsó repjegyet akar fogni magának, mert már nem bír az irodai székében ülni, akkor a lehetőségek közt mindig ott lapul Milánó, a nem túl impozáns, ámde remek fekvésű észak-olasz város a nevetségesen kedvező repjegyáraival. Milánó tapasztalataim szerint egy 1 napos hely, ahol, ha ügyes az ember egy tömény napba belesűríti a főbb nevezetességeket, melyek között a leghosszabb időt a Piazza Read more…


Paleokastritsa kolostor – beszéljenek a képek

Paleokastritsai Theotokos kolostor a nyugalom idilli szigete, ahol, ha hirtelen lótuszülésbe huppannánk secperc alatt meditatív mélységbe süllyedhetnénk. Kár, hogy ez nyitvatartási időben óránként csak rövid tíz percre történhet meg. Ha szerencsénk van, ennyi időt nyerhetünk, míg nem jön egy újabb busznyi külföldi turistacsoport, vagy nem dörgölőzik hozzánk meditálás közben egy macska. Mindkét fajtából tucatjával akad a környéken. A Paleokastritsa kolostor napjainkban sajnos a ’túlságosan felkapott Read more…


Látnivalók Korfun, melyekről az útikönyvek nem beszélnek

A híres-neves görög isten, a deltás Poszeidón egy kissé szeles szerda reggel a Jón-tengerben úszkálva megpillantotta a parton a pazar külsejű, folyami nimfa felmenőkkel büszkélkedő Kerkürát, és hát mit ad isten, nyomban bele is habarodott. Poszeidón nem volt az a bátortalan, kivárós típusú férfi, nem úszkált arra másnap, sem a rákövetkező pénteken, hátha véletlenül összefut álmai nimfájával. Ott azon a szeles szerdai reggelen fogta magát, Read more…


Csak azért is nyaralunk! – A sürgősségi osztályról Görögországba

A kecskeméti kórház sürgősségi osztályának narancssárga műanyag székein ücsörögtünk. Édesanyám, Apa és én, akár egy nagy boldog család, akik péntek este végre kimozdultak otthonról élvezni a magyar egészségügy nyújtotta kényelmet és pompát. ‒ Anna, törlést kérek – nyöszörgött elhaló hangon Anya, majd rendkívül szakszerűen a szemöldökén éktelenkedő nyílt sebhez érintettem a levendula aromájú zsebkendőt, és letöröltem az arcára lecsorduló vércseppet. Rajtunk kívül a sürgősségi bulira Read more…


Görögországi falatozásaink – 5 kedvenc görög étel

A családi nyaralásra hetekkel indulás előtt elkezdünk készülődi. Útikönyvet veszünk, új strandkendőt, szalmakalapot, valamint a felkészülés legsarkalatosabb pontja, ahogy derekunk körméretéből szeretnénk jelentős centiket lefaragni. Itthon, Magyarországon, nem napi szinten vesszük elő a bikinit és tesszük közszemlére hófehér kelet-európai testünk, így elég az a megalázó pillanat, mikor először dobjuk le gönceinket a parton. Legalább azok a kis röcögők ne mosolyogjanak feleslegesen a parti közönségre. S Read more…


Cuenca, a sziklaszirten függő város

A vonat közelített a 300 km/órához, a belső szerveim pedig lassan kezdtek hátrébb és hátrébb araszolni a testemben. Valenciából Cuenca 200 km, 55 perc alatt. Én, a MÁV-hoz szokott magyar lány, dermedten bámultam ki az ablakon, bár mielőtt úgy tisztességesen ledöbbenhettem volna, már oda is értünk. Ezt tudja a spanyol gyorsvasút, mutatós, jó illatú, és hamar célba ér, akár valami Juan Antonio a női szívekhez. Read more…


Requena, avagy Mario Sánchez González megpróbáltatásai

Mario Sánchez González lehajtott fejjel baktatott a San Andreas utca hepehupás, homokkő fedte járdáján, mikor a semmiből lába elé gurult egy focilabda. Meglepetésében a kezében morzsolgatott igazgyöngyökből fűzött nyaklánc a földre hullott és a ragyogó, fekete, borsószem nagyságú gyöngyök szétgurultak a sárga homokkövön. Az idős férfi körbeforgatta fejét a labda tulajdonosát kémlelve, de a San Andreas utcán, azon a késő tavaszi langyos napon egy lélek Read more…