Csak azért is nyaralunk! – A sürgősségi osztályról Görögországba

A kecskeméti kórház sürgősségi osztályának narancssárga műanyag székein ücsörögtünk. Édesanyám, Apa és én, akár egy nagy boldog család, akik péntek este végre kimozdultak otthonról élvezni a magyar egészségügy nyújtotta kényelmet és pompát.

‒ Anna, törlést kérek – nyöszörgött elhaló hangon Anya, majd rendkívül szakszerűen a szemöldökén éktelenkedő nyílt sebhez érintettem a levendula aromájú zsebkendőt, és letöröltem az arcára lecsorduló vércseppet.

Rajtunk kívül a sürgősségi bulira csatlakozott még Santó, aki egy kora esti kocsmai verekedésben került hirtelen intim viszonyba a biztonsági őrrel, valamint az egész Tokaji család, akik nagymamájukat kísérték kórházba valamiféle rejtélyes betegséggel, mivel Mama folyton-folyvást csak csuklott.

A fokozott partihangulatunk a helyi DJ, Somlyai Teréz, 40 éves tapasztalattal rendelkező ápolónő szakította félbe, aki a váróterem morajába kiáltotta Anya nevét, majd visszamúnvolkolt a kórterem rejtekébe.

Anyával követtük Terézt, hogy a ’VIP backstageben’ elvégezhessék a szükséges vizsgálatokat. Anya ismertette a baleset körülményeit Doktornőnek és megnevezte a tetteseket, akik miatt három centis nyílt seb húzódott a jobb szemöldöke felett.

A tettesek a következők voltak:

  1. a tükörsima előszobapadló
  2. csúszásgátló alátétet hírből sem ismerő futószőnyeg
  3. végül a Feng Shui szerint piszok rossz helyre elhelyezett tömör fenyőfa szék

Anyáról a hétköznapokban még azt is el tudnám képzelni, direkt fut neki az előszobában, hogy a szőnyegen csúszva játszhassa el az Ezeregy Éjszaka egyik repülőszőnyeges jelenetét, ám aznap biztos voltam benne, nem szándékosan játszadozott az életével. Jobban szeretett volna nyaralni indulni a családjával.

‒ Doktornő, ugye elmehetünk Görögországba az állapotok – biccentett egyet – ellenére?

Doktornő magabiztosan és udvariasan biztosított minket afelől, miszerint, ha anyának nem tört el a szemöldökcsontja, nem kapott agyrázkódást, 2-3 nap múlva visszajön kontroll vizsgálatra és minden rendben találnak, már mehetünk is vígan nyaralni.

‒ Úgy értem most – szólalt meg drága Anyám – Görögországba indultunk, mikor elcsúsztam. Minden cuccunk a kocsiban.

A doktornő összehúzta a szemöldökét és tanácstalanul bámult Anyára, akiről most már szinte biztos volt, hogy agyrázkódást kapott és félrebeszél.

 

 

Egy óra múlva Röszke felé tartottunk. Anyának azt tanácsolták, a következő három napot ingerszegény környezetbe töltse, kerülje az erős napot, ne érje nedvesség a sebet, és ha az agyrázkódás bármilyen tünetét tapasztalja magán, forduljon orvoshoz. A következő 24 órában átszeltük a Balkánt egy Citroennel, melynek légkondicionáló berendezése pár évvel adta fel a harcot a meleg levegő ellen, s döntése továbbra is véglegesnek bizonyult. Néha-néha hátrapillantottam a sebesültre, aki a hátsó ülésen fél arcát eltakaró törölközővel utazott. Szerencsére egyszer sem produkálta az agyrázkódás jeleit, nem öklendezett és nem is habzott a szája.

A hajnalhasadást Szerbiában néztük végig, az ebédet Macedóniában töltöttük, az esti Metaxánkat már a korfui apartmanunk teraszán fogyasztottuk el.

 

Hajnalban Szerbiában
Naplemente – komppal Korfura tartva

Szeretünk utazni. Mindenáron. Csak azért is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..