Csórók vagyunk, de nem bírunk magunkkal? – Irány Bergamo, Milánó és Lecco

Mikor a bezsongott utazó mindenáron olcsó repjegyet akar fogni magának, mert már nem bír az irodai székében ülni, akkor a lehetőségek közt mindig ott lapul Milánó, a nem túl impozáns, ámde remek fekvésű észak-olasz város a nevetségesen kedvező repjegyáraival. Milánó tapasztalataim szerint egy 1 napos hely, ahol, ha ügyes az ember egy tömény napba belesűríti a főbb nevezetességeket, melyek között a leghosszabb időt a Piazza del Duomón a dómhoz kacskaringózó sorban fogja eltölteni. Milánó azért is hasznos úti cél, mert innen könnyedén eljuthatunk vonattal lényegében az ország bármelyik pontjára (legutóbb Cinque Terrére vonatoztunk le), most pedig egy kisebb sugarú körben mászkáltunk a régióban.

A barátommal fejenként 13 ezerért lőttük – akár a búcsúban – a repjegyünket a Milánó (Bergamo) reptérre. Ez a valóságban annyit tesz, hogy a repülő a Milánótól 1 órányi vonatra lévő Bergamo – Orio al Serio reptéren tesz le, nekünk pedig ez nagyon jól is jött. Szállást Bergamo belvárosában foglaltunk, mely sokkal békésebbnek és gazdaságosabbnak is bizonyult, mint Milánó.

Bergamo

Első napunk nagy részét egy bergamoi Mc’Donald’sban töltöttük el. Nem feltétlenül azért, mert rajongunk az ízfokozóval dúsított szemét kajákért, csak épp mikor a reptéri busz lerakott minket a központi vasútállomás buszmegállójában, dobhártyaszaggatóan eldördült az ég, és ide menekültünk a közelgő vízözön elől. Pár óra múlva, mikor már kész építési tervekkel rendelkeztünk egy igazi bárkára, az eső alábbhagyott, és mi hálát adtunk a Jó Istennek, hogy nem kell több BigMac menüt lenyomnunk a torkunkon.

Bergamo egy csodás, élhető olasz városka, mely két részből áll, a Cittá altából (felső város) és a Cittá bassából (alsó város). Utóbbi a modern, múlt században épült rész. Az felsővárosba, avagy óvárosba érdemes több alkalommal is felsétálni, különösen, ha szeretnénk ingyen és bérmentve visszautazni az időben egészen a középkorig. Nagyon jó állapotban megmaradt a városfal, annak mind a négy kapuja, és a szűk, sikátoros utcák egyaránt. Céltalanul andalgóknak – akárcsak mi – tökéletes célpont Bergamo.

 

Milánó

Milánóba 1 órás vonatúttal és 5,50 eurós jeggyel lehet bejutni Bergamóból. Mi gyalogosan vettük be a várost a Google Maps segítségével negyven perc alatt bejutottunk a Piazza del Duomora érintve a nevezetességeket: milánói Scala, Galleria Vittorio Emanuele II, majd ott a dóm belül, felül, kívül! Még a Duomo múzeumot is megnéztük, melyet mindenki nyugodtan kihagyhat. Kivéve, ha rendkívülimód vonzódik a vallásos témájú márványszobrokhoz és ólomüvegekhez. Da Vinci utolsó vacsorájára megint nem jutottunk be. Hasonlóan hosszú a várakozási idő a „vacsorajegyre”, mint mondjuk hazánkban egy csípőprotézisre. Több hónappal előtte be kell rá jelentkezni. Helyette meglátogattuk a Sforzákat a kastélyukban.

 

Lecco

A Comoi-tóhoz mindenáron el akartunk jutni. Milyen szerencse, hogy 3,60 euróért osztogatják a vonatjegyet Bergamóból 40 percre fekvő Leccoba. Aznap lehet csak mi döntöttünk Lecco mellett, mert szinte egyedüli turistaként sétáltuk végig a tópartot és bámultuk, hogyan játszadoznak a buta hattyúk a vízben. Lecco csendes és minden szögből máshogy gyönyörű. Fél napot érdemes itt barangolni, s ha van kedvünk – és több pénzünk, mint nekünk volt akkor– hajókázni is elmehetünk. Leccoról hamarosan hosszabb képes beszámoló érkezik, mert nagyon meghatott ez a hely.

 

Ennyit a jelenlegi csóró utunkról. Korábban is született egy hasonló iromány azoknak, akik hasonlóan megszorultan élik hétköznapjaikat és addiktív utazási szokásokkal bírnak. Olvasható itt.

One Reply to “Csórók vagyunk, de nem bírunk magunkkal? – Irány Bergamo, Milánó és Lecco”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..