Napsütötte Cinque Terre

Emlékeim szerint egy rendkívül egyhangú júniusi hétköznap lehetett, mikor úgy ültem az irodában a monitor előtt, akár egy nedvességet kapott narancsos pezsgőtabletta, ami csak céltalanul pezseg-pezseg magányosan önmagában, várva a lassú megsemmisülést. Ekkor jött szembe velem egy fotó az internet csodás birodalmában, a közösségi hálón. Egy fénykép színes, apró házakkal egy hegyoldalban, melyek szinte egybeolvadtak a sziklákkal. A falucska lábánál a kikötőben tarka csónakok ringatóztak a víz tetején. Olyan idilli volt ez a kép, olyan mesebeli, hogy biztos voltam benne, ha eljuthatnék ide, új életre kelnék. Csöpögősen mondhatjuk úgy is, megtalálnám boldogságom.

Kiderült, hogy a halászfalu a Manarola nevet viseli, és a Cinque Terre, azaz Öt Föld egyik falucskája a Ligur-tenger partján, Olaszországban. A Cinque Terre egy olyan érintetlen területe még a világnak, ahol nem érződik a 21. század hatása. Az öt mérföldön keresztül húzódó sziklás tengerpart elhelyezkedése miatt annyira elzárt a külvilágtól, hogy a falucskák a mai napig érintetlenül, kis ékszerdobozokként sorakoznak a tengerparti sziklákon.Hamar lőttünk egy nevetségesen olcsó oda-vissza repjegyet Milánóba, ahonnan három óra tikkasztó vonatozással jutottunk el La Spezia megyébe (egyébként Pisaból valamivel gyorsabb, ha oda lenne olcsóbb repjegy). Lelkes szalmakalapos útitársam, Vanda jött velem. Nem a hal, hanem a Vagány Vanda. Azt hiszem ez a jelző illik rá legesleginkább.


Camping San Michele

Ha három hét alatt akarsz leszervezni egy utat a júliusi csúcsszezon közepén a paradicsomba, akkor holtbiztos lehetsz benne, hogy szállást találni szinte lehetetlen lesz. Persze, ha lentebb adod az igényeidet, akkor erre is van esély. Mi például béreltünk egy igazi, komfortos, rozsdásodó lakókocsit a levantói kempingben a hegy tetején.Ahogy leszálltunk a vonatról Levantóban, elkezdtük követni az útjelző táblákat, melyek a Camping San Michele-hez vezettek. Tudtuk, hogy egy hegyet kell keresnünk távol a civilizációtól. A civilizációt rendben elhagytunk, a gurulós bőröndjeinket felráncigáltuk az első nagyobb domboldalnak kinéző emelkedőre – mivel alföldi lányok vagyunk, így seperc alatt megérezzük a szintkülönbséget –, de kempingnek hírét hamvát sem láttuk. Szerencsére felsejlett egy apró civilizációmorzsa, nyaraló a dombtetőn, emberek sütögettek a kertben. Összeszedtük hát minden olasz tudásunkat és átkiabáltunk a kerítésen:

– Camping San Michele? Dove?

Mire a középkorú, Pavarotti hasonmás háziúr kinyújtotta karját és nyílegyenesen a szomszédos hegy tetejére mutatott.

Valamiféle megsemmisülés ülhetett ki az arcunkra Vandával, mert két percen belül kiállt a kocsijával és intett, hogy szálljunk be. Így jutottunk el kevésbé frekventált, de rendkívül gazdaságos költségvetésű szállásunkhoz. Innen jártuk körbe a Cinque Terrét és jutottunk el a boldogságom kis falujába is.

Monterosso

A legnyugatibb település, Monterosso, hasonlít leginkább egy tipikus nyaralóhelyhez, ami különlegessé teszi, az a homokos/apró kavicsos tengerpartja. Itt lehet a legjobbat fürdőzni az öt falu közül, ezért rendesen meg is telik nyáridőben turistákkal és cifra színekben pompázó napernyőkkel.

 

Vernazza

A második kedvencem! Lehet azért is, hiszen itt ettem életem egyik legfinomabb focacciáját egy lépcsőn üldögélve. Strandolni itt is lehet, de hangulatosabb inkább mászkálni a kikötőbe torkolló főutcán, vagy a labirintusszerű sikátorokban.

Santa Margherita di Antiochia templom

 

Riomaggiore

A legdélibb falu, pöttöm kikötővel, ahol ugyancsak lehet fürdeni, bár strandnak nem a legideálisabb hely. Persze mi itt is megmártóztunk, majd tartós boldogságért és örök szerelemért gyertyát gyújtottunk a Keresztelő Szent János, olaszosan San Giovanni Battista templomban.

Valahogy bármit mondasz olaszul, az sokkal szenvedélyesebben hangzik!

 

Corniglia

A tengerszint felett 100 méterrel helyezkedik el a legkisebb és legcsendesebb falu. Be kell vallanom, hogy erre az egy helyre nem jutottunk el. A jövőre nézve ez egy remek indok lesz visszatérni a Cinque Terrére.


Manarola

Ó, a meseszerű Manarola. A Google fotók talán kicsit meg vannak photoshoppolva, a házak színei kissé kifakultak, de még mindig vidáman ülnek a hegyoldalban, hogy visszahozzák az ember életkedvét.Innen indul a Via Dell’Amore, avagy a Szerelem Útja Riomaggiore felé, amit az egyik leggyönyörűbb tengerparti sétányként tartanak számon. Sajnos a gyalogút ottlétünk alatt le volt zárva (és ahogy olvastam, még most sincsen nyitva, annyira megrongálódott).

A kérdésre, hogy megtaláltam-e boldogságom kulcsát ezen a helyen, határozottan igennel kell felelnem. Ha bárkinek szüksége lenne rá, elmondom, nem hoztam haza önző módon. Bárki idelátogat és megkeresheti saját magának.

 

One Reply to “Napsütötte Cinque Terre”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..