Paleokastritsai Theotokos kolostor a nyugalom idilli szigete, ahol, ha hirtelen lótuszülésbe huppannánk secperc alatt meditatív mélységbe süllyedhetnénk. Kár, hogy ez nyitvatartási időben óránként csak rövid tíz percre történhet meg. Ha szerencsénk van, ennyi időt nyerhetünk, míg nem jön egy újabb busznyi külföldi turistacsoport, vagy nem dörgölőzik hozzánk meditálás közben egy macska. Mindkét fajtából tucatjával akad a környéken. A Paleokastritsa kolostor napjainkban sajnos a ’túlságosan felkapott nevezetesség’ kategóriájába tartozik, melynek nyugalmát és földöntúli békéjét a turisták – köztük persze én/mi is – teszik szépen lassan tönkre.

Szívesen lettem volna utazó negyven évvel ezelőtt a szigeten, mikor még Korfu egy napozóágymentes, érintetlen övezett lehetett. Ettől függetlenül, ha olyan szerencsében lenne részed, hogy elkapod azt a tíz perc nyugalmat – ha nem is lótuszülésben ülve – de élvezd ki, amíg csak lehet. Az egyik legfantasztikusabb hely, ahol jártam… talán valaha is.

Hasznos infók:

• Nyitvatartás: 7:00-13:00 – majd egy hosszabb sziesztát követően, miután a hosszúszakállú szerzetes urak kiheverték, hogy az a rengeteg külföldi összemászkálta az otthonukat – 15:00-20:00. Ha el akarjuk kerülni a tömeget, menjünk reggel, vagy a zárást megelőző órában.

• Belépőjegy nincs, azonban mindig úgy érzem, az én lelkemen is szárad, hogy a szerzetes uraknak nincsen magánéletük, így minden alkalommal veszek egy üveg bort (5-6 euró). Fizetésnél mindig lepereg a szemem előtt, ahogy egy kisebb átmérőjű vödörben két-három fess szerzetes tapossa eltökélten mezítelen lábaival a szőlőt. Ha nem is bort, egyéb szerzetesek készítette ajándéktárgyat lehet venni, vagy néhány eurós adománnyal támogatni őket.

• Nőknek térdig érő szoknya és vállat fedő felső! Ellenkező esetben a bejáratnál ülő erre szakosodott kolléga kezedbe nyom egy aznap már sokak által viselt, televerejtékezett, meghatározhatatlan mintájú divatbűnt, melyet ő szoknyának nevez. Aztán mellécsap egy hasonló sajátosságokkal rendelkező, picit még ragadósabb kendőt. Így ismétlem, térdig érő szoknya, vállat fedő felső.

• A fittebbek azt állítják, 10 perc alatt gyalog felérnek a hegy tetejére annak lábától. Valaki ezt megerősíthetné nekem – mert bár tervben volt – Alföldről származó, sík vidékhez szokott család lévén soha nem kíséreltük meg gyalog a feljutást, helyette úriasan, kocsival kacskaringóztunk felfelé.

De, elég az üres fecsegésből, beszéljenek helyettem a képek!