Görögországi falatozásaink – 5 kedvenc görög étel
2018-09-12
A családi nyaralásra hetekkel indulás előtt elkezdünk készülődi. Útikönyvet veszünk, új strandkendőt, szalmakalapot, valamint a felkészülés legsarkalatosabb pontja, ahogy derekunk körméretéből szeretnénk jelentős centiket lefaragni. Itthon, Magyarországon, nem napi szinten vesszük elő a bikinit és tesszük közszemlére hófehér kelet-európai testünk, így elég az a megalázó pillanat, mikor először dobjuk le gönceinket a parton. Legalább azok a kis röcögők ne mosolyogjanak feleslegesen a parti közönségre. S eme nemes és felszínes célból nyaralásaink előtt kicsit koplalgatunk.
Ez az egyszerű oka, hogy családunk olyan kopogó szemmel érkezett Görögországba, mint egy csapat kiéhezett mosómedve, akik fogukat csattogtatva rárabolnak az első útba eső gyrosos bódéra.
A tíz nap alatt szisztematikusan végigettük az országot Korfu szigetétől kezdve a szárazföldön elhelyezkedő Pargán keresztül egészen a Meteorákig. Szemezgessünk hát az útról.
Kleftiko
Kemencében sült bárány barátunkat krumplival, borsóval és répával bélelték ki, hogy ne legyen olyan magányos abban a cseréptálban. A kleftikó annyira ízlett nekünk, hogy egy dal is született róla, melynek refrénje nemes egyszerűséggel úgy szólt, hogy Kleftikó. Dallama pedig minden előadás alkalmával módosult egy kicsit. Családunk roppant kreatív tud lenni, ha dalszövegírásról van szó. Bárány barátunkat a pargai Dokos Tavernában sikerült elfogyasztanunk, ahol magyar menüt is találtunk.
Saganaki kagyló
Ha egy tál saganaki kagylóra gondolok – olykor-olykor szoktam – melegség önti el a szívemet és azon töprengek, talán róla nevezem el elsőszülött fiamat. Komolyra fordítva a szót, a paradicsomos saganaki kagyló ízvilága attól függ, éppen melyik étteremben készítik neked. Frissen fogják vagy esetleg mirelit?
Ezért is tértünk vissza egy hosszú év után Korfun a Likourgos Tavernába, a híres Kavosba, avagy mondhatnám úgy is, a nyaralni vágyó részeg brit fiatalok termőterületére (korábbi vélemények Kavosról olvashatók itt). Azért különleges itt a kagyló, mert a paradicsomos szószba fetasajtot is kevernek, melytől olyan szentségtelenül különleges lesz az íze, hogy egyenként nyalogatod végig a tíz ujjadat. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Fetával töltött tintahal
Maradunk a fetánál. Pontosabban vagy egy kiló fetánál, mellyel két kisebb növésű tintahalat töltögettek meg a Vrachos Palaiokastritsa nevű tengerparti étteremben. Haláluk nem volt hiábavaló, elfogytak.
Feta Bouyiourdi
Előételnek kellemesen csúszik egy kis sült/grillezett feta paradicsommal, kimondhatatlan görög nevén Feta Bouyiourdi. Ebből rosszat nem sikerült ennünk akár Korfu szigetéről, akár a Meteorák hegyvidékéről volt szó. Egy kis friss kenyérrel mennyei, nem lehet vele mellélőni.
Yiaourti me meli, avagy görög joghurt minden jóval
Az igazi görög joghurt – nem a Danon típusúak mindenféle műanyagdobozba csomagolva – lecsorgatva egy kis mézzel, majd nyakon öntve pár szem dióval… esetleg meghintve egy csipetnyi fahéjjal, garantáltan beindítja a nyálelválasztásod. Már így első hallásra is, nemde? Kisebb-nagyobb étkezések megkoronázásaként, reggelire, uzsonnának, szerelmi bánatra fagyi helyett vagy azért mert piszkosul unatkozol… bármilyen élethelyzetben fantasztikus!
Ezután kijelenthetjük, utazásunk előtti koplalásunk teljességgel elvesztette értelmét. Átértékeltük magatartásunkat, sutba vágva minden önmérsékletünket boldogan nyeltük a görög konyhát és napról-napra növekvő mosolygós hájacskáinkkal mentünk strandolni,
[…] úgy dönt, elfogyaszt egy tál saganaki kagylót a Likourgos tavernában (kajás poszt olvasható itt). Akkor, ha tényleg szerencséje van, találkozhat Paleokasztr […]