Nyakig ér a hálidéj | Vigyázz Korfu, jön a család!

Édesapám legnagyobb ellensége, az automata lehúzható első ablak továbbra sem volt hajlandó megmozdulni, és esetlenül hevert, ferdén belecsúszva a vezető felőli első ajtó belsejében. Hárman álltunk az autó körül koszorúban dermedten, s figyeltük Apa és az ablak vérre menő párharcát. A gerincemen akadozva egy hűs, kövér izzadtságcsepp gördült végig, a levegőben éreztem a vihar előtti csendet. Édesapa mélyet szívott a negyven fokos augusztusi levegőből és ezzel kezdetét vette a dráma.

Mindig csodáltam érte, hogyan képes szívből gyűlölni és porig alázni egy kicserélendő villanykörtét, vagy egy összeszerelésre ítélt gardróbszekrény ártatlan darabjait. Efféle válsághelyzetekben érzékelem Apa hétköznapokban elfojtott nyelvújítási hajlamait is. Kazinczy meg Kappanhágó? Fenéket! Édesapa cifrán megmondja a frankót a lehúzható ablaknak, meg úgy általában véve minden vétlen, darabokban lévő ikeás bútornak. Pár perc tanácstalan álldogálás után Anya áthajolt a kocsi felett és halkan odasúgta: ,,Kicsim, szerintem bontsatok fel Noémivel egy sört.”

És akkor még csak Szerbiában tartottunk.

Négyen indultunk útnak. Édes szüleim (hogy érthető legyen, Anya és Apa), én és sörözőtársam, göndörfürtös barátnőm, Noémi. Azt vettük a fejünkbe, hogy csinálunk egy közös múltidézést, kocsival vágunk neki az útnak, a Balkánt átszelve közelítjük meg Korfu szigetét. Napjaikban a fityfirittypénzért megvásárolható fapados repjegyek világában már sokkal kevésbé éri meg eme formája az utazásnak. És mégis! Ez alatt az 1200 km alatt döbbentem rá, mennyivel valóságosabb, mennyivel élménydúsabb átszelni a Balkánt egy Opel izébizé típusú személygépjárművel (fogalmam sincs milyen autónk van… Az biztos, hogy fekete) – amiben mellesleg nem működik a légkondi –, mint eljutni A-ból B-be tized annyi idő alatt és az út képeiből csak a felhőket látni. A repülőút olyan, mint egy igazi időutazás! És mennyi mindenről lemarad az ember, ha felgyorsítja az időt?

Úgy nem tudtunk volna a Boney M Greatest Hits albumra bulizni Nis és Szkopje közötti útszakaszon.
 
 

Vagy megállni éjfélkor Macedóniában egy bájos pihenőhelyen, hogy egy török származású lakókocsis utazó két feltűnően korcs, s egyben feltűnően szimpatikus kutyája társaságában fogyasszuk el az otthonról hozott krumplifőzeléket meg nagyanyám langyos fasírtját. A kocsi ablakából nézni a csillagokat, a 13. ,,ez most biztos kényelmes lesz” pozícióban újra elzsibbadni, vagy épp az autópálya leállósávjában pisilni a napfelkeltében.

Imádok így utazni!

 

Húsz óra zötykölődés után léptük át a határt Herkules, a pita gyros és gazdasági válság hazájába. Izzadtak voltunk, koszosak, szelfi készítésére teljesen alkalmatlan külsővel, de minden percét élveztük! Még egy pár óráig tovább eresztettük levünket az autóban, hiszen szigetre mentünk, azért többet kell szenvedni. A bal fülemre ekkor már nem igazán hallottam, mert választhattam, hogy a saját levemben főlögetek szép nyugalomban, vagy lehúzom az ablakot egy kis friss levegőért. A levegő győzött, a hallásom elveszett.

Nincs annál jobb, mint behajózni Korfu szigetére, befutni a fővárosba. Talán maga Gerald Durrell is hasonlóan besózva érezhette magát, mikor először pillantotta meg a jón-tengeri földdarab partjait. Aki egy kis ízelítőt szeretne kapni abból, milyen volt az élet Korfu szigetén a harmincas években, olvassa el Durrelltől a Családom és egyéb állatfajtákat, garantáltan szívmelengető élmény lesz. Illetve nem olyan rég sorozatot is csináltak a Durrell család életéből, lelki megnyugvásnak ugyancsak tökéletes (trailer itt).

 

Kavos, tengerpart

Kis családommal a sziget déli csücskében foglaltunk szállást, Kavos nevű kis településen. A falu a téli időszakban mindössze 700 helyi lelket számlál, ellenben a nyári szezon alatt átalakul a bárok, pubok, éttermek, valamint brit és szerb fiatalok természetes élőhelyévé. Az útikönyvek hosszú, apró homokos türkizkék tengerről beszélnek, ami pár éve valóban így is lehetett, viszont mint említettem, az éves brit megszállás nyomait hordozza a helység, továbbá tapasztalataim alapján turista és részeg brit turista között hatalmas különbségek figyelhetők meg. A illumináltság fokozatai változatosak, nagyon sokszínű ez a skála. Mégis, soha életemben nem tapasztaltakat szeretném kedves olvasómmal megosztani. Van ugyanis egy új nemzedék, a részegség katartikus népe, az Y generációs részeg brit fiatal!  Ha valaki itthon Y generációs brit fiatalra akarná inni magát, azt a rohammentő szállítaná záros határidőn belül a detoxikálóba.

 
Britek Kavosban, forrás: MailOnline

 

Kavosban, Spiros apartmanjában, a fehérre meszelt, zöld zsalukkal díszített Chandris Apartmanházban szálltunk meg egy utcára a tengertől, két sarokra a kótyagos angoloktól. Tehát, ahogy a Durrell családnak Korfuról írt regényeiben, úgy nekünk is jutott egy Spirónk. Egy hiperaktív, minden gondot egy csapásra megoldó, szószátyár görög Spirosunk. Ez vagy egy csodával határos, sorsszerű véletlen, vagy minden második görög férfit Spirónak hívnak a szigeten. Gyanítom, az utóbbi valószínűbb.

Nem telt bele sok időbe, hogy felfedezzük magunknak a környéket, így elautóztunk a közeli Issos beachre, Noémivel felfújtuk a nagy gonddal kiválasztott őszibarackmázas fánk úszógumijainkat, bevittünk két doboz sört a vízbe és abban a pillanatban a hullámok lágy ölén Görögországban helyi idő szerint fél kettő magasságában mi voltunk a világ urai.

 

Issos beach

Korfu város

 

2 Replies to “Nyakig ér a hálidéj | Vigyázz Korfu, jön a család!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..