378 lépés a föld alá | Wieliczkai sóbánya

A wieliczkai sóbánya 300 kilométer hosszan kacskaringózik a mélyben a magánhangzókat nem ismerő lengyel lakosok talpa alatt. Bár tudtommal a hét törpéből egyik sem dolgozott itt, mégis érdemes lemenni több mint 100 méter mélységbe, hogy lenyűgözhessen ez a felfoghatatlan méretű és korú komplexum. Ráadásnak pedig megszabaduljunk a fránya náthától, ahogy én tettem.

 

Krakkóból 1 napos kirándulás

Decemberben már negyedszerre jártam Krakkóban, ahol most négyen verbuválódtunk össze, hogy megnézzük, mit tud felmutatni az a város, ahol akár II. János Pál pápa kedvenc krémes süteményét is megkóstolhatjuk. Ott volt velem állandó útitársam Dávid, valamint kedvenc lengyel szerelmespárom, Daria és Maciek.
Cseppet sem csalódtunk: folyt a forralt sör, hullott a hó, megfagytak a lábujjaink, a Wawel tövében álldogáló sárkány pedig kötelességtudóan tüzet okádott. Persze hiányzott a mókából valami, ami nem is lehetett más, mint egy jó kis sóbánya.

Krakkótól 14 kilométerre, könnyed fél órás vonatútra található a híres Wieliczka, a ,,só őshazája”. A vonatjegy egy irányba 3,5 PLN (1 PLN=kb. 73 HUF). A bányában két útvonal közül lehet választani az utazónak: a fényképkattintgatós turista és a hősies bányászok útja között. Kétség sem fér hozzá, melyiken mentünk végig: soha nem merném kockáztatni, hogy felakadjak egy szűk vájatban, amiért aznap reggel megettem azt a piszkosul finom áfonyalekváros croissant habos kakaóval.

 

 

Belépés a bányába

A bányába csak vezetéssel tudsz lemenni, ahová 20-30 percenként indulnak a turistacsoportok (bár érdemes érkezés előtt utánanézni ITT). A túrák átlagosan két és fél óráig tartanak. Az ICOM kártyánkat Dávid határozott fellépése ellenére sem fogadták el, és a mai napig nem értem, hogy voltak képesek neki nemet mondani. Nem csak azért, mert minden UNESCO listás helyre ingyenes lenne a kártyával a belépés, hanem mert ICOM kártyával belógáskor Dávid mindig egy olyan jól összerakott beszédet nyom le, mint Kossuth a hadba hívó toborzó körútján. Lehetetlen nem azt mondanod, hogy életünket és vérünk, tessék itt egy jegy ingyen.

Tehát a jegyárak: lengyel vezetéssel kedvezményesebb, 64 PLN, míg az angol vezetés 89 PLN-be kerül (bár évszakfüggő is). Mivel két lengyel barátunkkal jártunk ott, valamint Kossuthot és kedvesét nyíltan megalázták, így lengyeleknek szóló jegyet vásároltunk. Jól visszaadtuk, ugye? Természetesen az égvilágon semmit sem értettünk a vezetésből. Daria barátnőm szerencsére önzetlen, cserfes természet, tolmácsolásból jelest adtam neki.

 

 

A mélyben

Az első szintre gyalog kellett lesétálni, ahova röpke 378 lépcsőfok vezetett, innen pedig vezetőnk kalauzolt tovább. Úgy kell ezt elképzelni, hogy kamráról kamrára haladva láthatunk művészlelkű bányászok által kifaragott szobrokat, történelmi jeleneteket. Olykor fény- és hanghatásokkal tarkítják az élményt, máskor mesés kápolnákba jutunk be. A mélyben a legnagyobb attrakció a Szent Kinga-kápolna, mely egy impozáns bálteremre emlékeztető helyiség, amit a hatalmas sókristálycsillárok és a fali domborművek tesznek még ünnepélyesebbé.

 

 

És hogy jövünk ide mi, magyarok? Hát úgy, hogy Kinga egyébként az az Árpád-házi Szent Kinga, IV. Béla lánya, akit nőül vett Szemérmes Boleszláv – vajon honnan kaphatott ilyen nevet? – lengyel fejedelem. A romantikus legenda szerint, Kinga hazament apához, hogy segítséget kérjen a lengyel népnek, akik akkoriban nem termeltek még kősót. Bár a vérnyomásukkal így nem adódtak problémák, mégis jövedelmezőbb lett volna, ha elkezdik a termelést. IV. Béla nem volt rest, lánya arcára nyomban adott egy apai csókot, mellé pedig zsebpénz helyett megtámogatta a máramarosi sóbányával. Kinga, hogy territóriumát megjelölje, a bányába hajította szemérmes férjétől kapott jegygyűrűjét, majd visszament Wieliczkába, ahol iránymutatására lelkes ásásba kezdtek alattvalói. Mindenki álla szinte egyszerre érte a földet, mikor sótömböt találtak, benne pedig mit? Na, micsodát? A jegygyűrűjét! Így nyílhatott meg 1251-ben a bánya, és így lett még ízletesebb a lengyel konyha.

 

 

Egy kis klausztrofóbia

Sétánk végén a szuvenír shopba vásárolhatunk magunknak kiscica méretű sókristályokat, meg mindenféle más vidámságot természetesen sóból. Itt már 135 méter mélységben vagyunk, mikor is elérkezünk a legdurvább klausztrofóbiás élményhez túránk során. Mit sem sejtve betuszkolnak minket egy kilenc személyes fémketrec hatású liftbe, mely másodpercek alatt felhúz minket a felszínre. Persze túl lehet élni, hisz Han Soloék is túlélték a hiperűrugrást, csak maradandó emlékeket hagy az emberben.

 

 

Wieliczkát egyszer mindenképpen látni kell, hiszen közel van Krakkóhoz, magyar vonatkozásokkal teli és nagyon jól kiépített bányarendszer. Akibe pedig több bátorság szorult nálam, az próbálja ki és mesélje el, milyen is a bányászok útja! Kíváncsi lennék rá.

2 Replies to “378 lépés a föld alá | Wieliczkai sóbánya”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.