Róma örök – avagy minden út Ferenc pápához vezet

 Ki gondolta volna időszámításunk előtt 700 körül, hogy egy farkas és egy túlélő, csecsszopó ikerpárnak köszönhetően felépül egy örök város, ami annyira örök, hogy közel 3000 év távlatában is ugyanolyan csodásan ragyog, ősi hangulat lengi körül, mely minden egyes utcasarkon újabb és újabb meglepetésekkel örvendezteti meg az embert.

Balra nézek történelem, jobbra nézek történelem

2017. december 29-et írunk, reggel 9 óra, a Chiampino reptérről egy, a megengedett sebességhatárnál lényegesen gyorsabban közlekedő taxiban tartott a belváros felé 8 magyar és egy sunyi taxisofőr. A sofőrünk, Giuseppe, elégedetten fütyörészett és a helyi slágerrádióban felhangzó nótákat dúdolta, melyeknek nyilvánvaló, egyetlen szenvedélyes témája csakis a szerelem lehetett. Nem olyan Krisz Rudi féle Homokba rajzolt, inkább olyan Andrea Bocelli féle szívszaggató fajta, amilyet csak egy vérbeli olasz fiatalember tud érezni. A sofőr elégedettnek tűnt. Megvolt minden oka rá, kétségtelenül átvágott minket a viteldíjjal.

Alig értünk ki a Chiampino reptér leaszfaltozott területéről, néhány pinea fenyővel később szembejött velünk pár ezer évnyi tömény történelem és az elkövetkezendő pár napban makacsul ott is maradt velünk. Akármerre néztünk, ott volt! Képtelenség volt kikerülni a templomokat, a kis tereket és a csobogó szökőkutakat. Giuseppétől a Ponte Sant’ Angelo, azaz Angyalhíd lábánál búcsúztunk. Innen egy utcára foglaltunk egy kedves kis lakást a csodás Airbnb alkalmazáson keresztül. Legfontosabb szempontunk az volt, hogy minden fontosabb nevezetességet gyalogszerrel, 30 percen belül el tudjunk érni. Lepakoltunk új otthonunkban, Noémivel nyomtunk egy vidám ,,megérkeztünk Rómába, mi vagyunk az élet császárai” táncot, és elindultunk felfedezni a várost.

,,Mi vagyunk az élet császárai” stílusú tánc

Mi és fél millió másik turista

Várakozásaink ellenére nem csak mi tartottuk olyan jó ötletnek külföldön eltölteni az év végét és a szilvesztert, hanem rajtunk kívül még úgy fél millió másik külföldi és az olasz lakosság közel 10%-a. Ezt csak úgy szemre tippeltem meg. Minden helyi nevezetességnél rendkívüli hosszú sorokat álltunk végig. Az alábbiakban képekkel illusztrálom a technikát, milyen cselesnek kell lennie egy utazónak ahhoz, hogy élvezhető képek készüljenek Photoshop használata nélkül:

 

Piazza Navona, mutatós kép

 

Piazza Navona a valóságban

 
 

A Pantheon csodás homlokzata

 

 
 

A Pantheon és sok-sok ember

 
 

Trevi-kút este

 
 

Trevi-kút és népe

 

Angyalvári látkép

 
 

Angyalvári menet

A tömeg, amit megérte kivárni

Vasárnap, december 31-én a szomszédos szuverén államba tettünk kiruccanást, ahol az utóbbi időben már Big Mac menüt is lehet kapni. Éljen a McDonald’s, éljen a Vatikán!Már a kapuknál erős frusztrációt és tenyérzsibbadást éreztem, mikor belefutottunk a hullámzó tömegbe, mely a Szent Péter térre kívánt bejutni ezen a langyos, vasárnap délelőttön. Háromnegyed órával és – egy 70-es forma, kőkeményre lakkozott frizurájú olasz díva oldalba vágásának hála –, pár repedt bordával később bejutottunk a térre. Alig volt időnk kettőt pislantani vagy ámulatba esni Bernini művén, mivel azonnal elkezdődött.Hirtelen jött a recsegő zaj, teljesen váratlanul hasított bele a decemberi levegőbe. Felkaptuk a fejünket a hangszórókból kiáramló hangra, és arrafelé fordítottuk, ahova rajtunk kívül a téren összegyűlt több ezer ember tette, Ferenc Pápa ablaka felé. Kedves Ferenc, ki első ezen a néven, kidobta ablakából vörös varázsszőnyegét, mire több ezer várakozó ember ereiben egyszerre fagyott meg a vér. Az enyémben különösen, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy összefutunk. Direkt előre megnéztem a pápai beszédeket, és aznapra, abban az időben egy két perces felszólalás sem volt betervezve. Ott voltam én, illetve az ablakban olaszul, kellemes hangján megszólaló pápa, az egyház feje, s bár ekkora távolságból akkorának tűnt, mint egy M&M’s cukorka, mégis végigfutott a hátamon a hideg és nem tudtam róla levenni a szemem. Csak azt sajnáltam, hogy drága Mama nincsen itt velem, hiszen ő biztos kiugrana a bőréből! Vettem is neki fél deci szentelt vizet 5 euróért, hogy ő is érezze egy kicsit a Vatikánt.

 

Én és Ferenc pápa

Miután Papa Franciscus elbúcsúzott, kicsit meghatottan, kicsit kalandvágyóan indultunk a Szent Péter-bazilika irányába, hogy újabb ember építette, emberfeletti látvánnyal hagyjuk magunkat lenyűgözni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..