Isztambul haladóknak – látnivalók fillérekből

Tudjátok… sok-sok dzsámi, még több macska, Boszporusz, kék szemű Szulejmán, 16 millió ember alsóhangon, megvan, ugye?

Ezen a héten Isztambulba utazunk, juhé!

Semmi sem tölthetne el ennél nagyobb boldogsággal, mindössze az, ha nem csak virtuálisan tennénk meg ezt a kiruccanást. Mindenkit előre felkészítek: én nem vagyok képes erről a városról elfogulatlanul beszélni! Az a gond, hogy nem csupán szeretem Isztambult, én szerelmes vagyok Isztambulba! Menthetetlenül! Ásó, kapa, mifene! Határtalan szenvedélyem akkor kezdődött, mikor fél évet itt töltöttem Erasmus ösztöndíjjal. Azóta a várossal távkapcsolatban élünk, és mondhatni, egész jól bírjuk. Egy-két évente igyekszem hozzá ellátogatni.

Volt szerencsém bejárni és végiglátogatni az összes ,,Top 10” és  ,,Top 20” vagy ,,Top 1012” látnivalót és az ebben a témában született cikkek minden egyes felsorolt helyszínét. Nem akarom feleslegesen jártatni a számat, mert ezek a nevezetességek ügyesen, strukturáltan össze vannak gyűjtve itt, itt és itt. Szóval, ha végigjártad a kötelező köröket, háromszor láttad a Kék mecsetet, a Hagia Sophiát, voltál a Topkapi Szerájban és ne adj Isten irreális áron rád sóztak egy Fendi táskát a Nagy bazárban – minek következtében csórón járod az utcákat pár lírával a zsebedben –, akkor javasolhatok még néhány helyet. A legjobb bennük, hogy sehová nem kell belépőt fizetned és fillérekből jól érezheted magad! Lássunk is hozzá:

Teázó a Suleymaniye mellett

A Suleymaniye dzsámi mellett van ez a külföldi turisták által alig látogatott (eddig legalábbis) kis teázó, a Mimar Sinan Teras Cafe. Mondjuk nincs is nagy hírverés körülötte, tényleg alig lehet észrevenni az idő kegyetlen vasfoga tépázta cégért. Senkit ne riasszon el a sötét lépcsősor felfelé a bejáratnál, ami úgy tűnhet, szervkereskedők tanyájára vezet. Fent olyan lélegzetelállító boszporuszi panoráma csap arcon, hogy az embernek kihagy a szíve! Tökéletes hely első randira vagy lánykérésre. Hogyha nem tudsz mit mondani, bőven ráfoghatod a hirtelen beálló néma csendre, hogy lenyűgözött a látvány.  Ha kicsit megnyugodtál, visszaállt rendesen a légzésed, igyál rá egy teát (itt 3 török líra, vagyis kb. 200 Ft. Jelenleg az árfolyam: 1 TL=67 Ft). De ha épp vízipipázni támad kedved, az se őrült összeg, 20 TL.

 

Séta a Galata hídon naplementében

Az első hetekben, mikor idekerültem egyetemre, mindenhová gyalog jártam. Ennek javarészt anyagi, fizikai és személyes okai voltak. Magyarul csóró voltam, nyolc plusz kilót cipeltem magamon, ám szerencsére nagyon szerettem sétálni. Rengetegszer szeltem át ezt a hidat, legtöbbször naplementében. Akkor jöttem rá, hogy ennek a városnak nagyon jól áll ez a napszak, mintha ebben tündökölne a legszebben.

A híd korlátja mentén éjjel-nappal kitartó horgászok tanyáznak, a hajósforgalom a lábaid alatt halad, a nap pedig lassan araszol a Fethiye dzsámi háta mögött. Már-már szívfájdítóan idilli. Talán épp egy ilyen pillanatomban lettem szerelmes Isztambulba.

 

Kumpir és waffel Ortaköyben

Mi az a kumpir? Hát egy bazinagy főtt krumpli teletömve minden jóval, amiről életedben nem gondolnád, hogy beleférne. Hol van a legjobb kumpir a városban? Bizony Ortaköyben, lényegében bárhol, étteremtől függetlenül. Mikor elmész ebbe a mesebeli városrészbe, beülsz egy falatozóba és megrendeled a kumpirodat, akkor legtöbbször eléd raknak egy A/4-es lapot kb. 1000 féle feltéttel, hogy jelölgesd be, mit kérsz a te saját, megismételhetetlen, egyedi krumplidba! Az átlagár 15 TL.

A gofri – vagy ahogy itt hívják waffel – sem elhanyagolható finomság errefelé. Nos, a törökök szeretnek eltúlozni dolgokat, a waffel ékes példa erre, tekintve azt a ledolgozhatatlan kalóriamennyiséget, amit meggondolatlanul felhalmoznak rajta. Ugyancsak 15 TL körül mozog az ára.

Egy könnyű kumpir+waffel vacsora egyenértékű egy beutalóval a sürgősségire. De milyen jó dolog is veszélyesen élni!

 
Krumplik mellett kihagyhatatlan a látkép és egy kis séta Ortaköyben

Kadiköy Ázsiában

Ha fogunk egy kompot (mindössze 2,60 TL egy útra, ha emlékeim nem csalnak) három programot egyben letudhatunk. Egyrészt hajókázunk egy jót a Márvány-tengeren. Etethetjük a dagadt sirályokat, elszürcsölgethetünk egy teát, bámuljuk a pompázatos tengerparti palotákat, miközben az élet nagy kérdéseiről elmélkedünk.

Másrészt útközben elhaladunk a Kız Kulesi (szó szerint ,,lány torony”) mellett, melynek legendái meglepetésszerűen toronyba zárt lányokról szólnak. Az egyik főszereplője egy szultán, aki betegesen rettegett attól, hogy a lányát megmarja egy kígyó és a leglogikusabb döntésként bezárta a hercegnőt a tenger közepén felhúzott toronyba. (Napjainkban ezt a beteg embert sittre vágnák gyermekbántalmazásért.) Szóval a lány szerencsétlenül egymagában éldegélt, csak az apja látogathatta hébe-hóba, így ment ez 18 éven keresztül, mikor a szülinapjára – amire baromira nem jött el senki – kapott az apjától egy gyümölcskosarat. Hiszen mi másra is vágyhatna egy lány 18 éves korában? Egy kis szabadságra, esetleg barátokra, netán egy neonrózsaszín babzsákfotelre? Á, nem, biztos gyümölcskosárra! A ciki a történetben, hogy a gyümölcskosárban megbújt egy áspiskígyó. Mindenki kitalálhatja a sztori végét.

Harmadik programként a kompról leléphetünk az ázsiai kontinensre, mert Isztambul már csak ilyen trükkös város. Gondolsz egyet, felszállsz a helyi ,,4-es 6-os” komphajóra, és hirtelen azon kapod magad, hogy egy másik földrészre érkeztél, azaz Kadiköybe. A kikötőtől pár percre bekeveredik az ember a kis utcákba, potom pénzért bizsukat vásárol, és a végén megeszik egy halas szendvicset. Mire vágyhatunk még?

Hamarosan jövök még egy kis Isztambullal, addig is mindenkinek kellemes repjegyfoglalást 🙂 

(A Galata hídról készült fotókat a tehetséges Artur Tänna lőtte, az összes többi saját kattintás.) 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..