2017-11-09
Az útikönyvek apróbetűs lábjegyzeteikben említenek egy falut Korfu szívében, egy kihalt, elnéptelenedett falut a hegyek között eldugva a Pantokrátor-hegy lábánál. Nincs itt az égvilágon semmi és senki, leszámítva a síri csendet és néhány hontalan kecskebakot a fügefák árnyékában. A hely neve Ano Perithia, azaz Régi Perithia. Állandó lakossága mindösszesen két fő, avagy két elvetemült remete, aki nem híve a környezetváltozásnak. Tökéletes hely menekülésre a forgalmas Read more…
2017-10-23
Piszkosul eltévedtünk… A sziget nyugati oldalán kacskaringóztunk a fekete Opellel a hegyek között olajfaligetek szegélyezte keskeny utakon. A fák görcsös ágai között olykor-olykor felsejlett a kék tenger. Az orromon forró levegőt szívtam be, mely lassacskán végigégette a légcsövemet. Noémivel hosszú ideje párolódtunk a hátsó ülésen, ám szomjunkat nem csillapíthattuk, míg el nem értük Mirtiotissa beachet. Az idő csigalassúsággal telt, mintha a másodpercek kétszer olyan hosszúak Read more…
2017-10-15
Édesapám legnagyobb ellensége, az automata lehúzható első ablak továbbra sem volt hajlandó megmozdulni, és esetlenül hevert, ferdén belecsúszva a vezető felőli első ajtó belsejében. Hárman álltunk az autó körül koszorúban dermedten, s figyeltük Apa és az ablak vérre menő párharcát. A gerincemen akadozva egy hűs, kövér izzadtságcsepp gördült végig, a levegőben éreztem a vihar előtti csendet. Édesapa mélyet szívott a negyven fokos augusztusi levegőből és Read more…
