Ha hangosan kimondom Valencia nevét, lelki szemem előtt terem egy aréna őrjöngő tömegével. A tömeg az aranyszínű bolerós torreádort figyeli, a torreádor a felbőszült bikát nézi, a bika a torreádor kezében himbálózó vörös posztót bambulja. Mivel az állat percekig nem tud rájönni, mit parádézik ez a csillogós kis mitugrász kendőjét lóbálva, kétszer földhöz csapja patáját és unalmában inkább nekifutásból elindul felé.

Mennyi minden van egyetlen szóban?

Négy magyar utazó bőröndjének kerekei pattogtak a macskaköveken a Jésus Placán, avagy szép nyelvünkre fordítva a Jézus téren körbe-körbe baktatva. Abban reménykedtünk, hamarosan szembejön velünk szállásadónk, Senior Valencia, kitől lakást béreltünk, avagy Javier Bardem. Vagy-vagy. Mindkettőnek hihetetlenül örültünk volna, mivel igazából csak hangosan ki akartuk mondani valakinek, hogy ’Buenos días!’

Senior Valencia – kinek valójában édesanyja más nevet választott születésénél, melyet mi képtelenek voltunk megjegyezni – megelőzte Javiert (biztos máshol akadt dolga…) és elindultunk ideiglenes otthonunk felé, a harmadik emeleti tetőtéri kis lakásba.

Költségek

A belvárostól 20 perc sétára lévő lakot az Airbnb-n lőttük jutányos áron, négy éjszakára fejenként 18 100 forintért. A valenciai repjegyet egyébként a Kofferkuli hírlevelén pillantottam meg, a pillantás és a vásárlás között pedig mindösszesen 17 és fél perc telhetett el. Ennyi idő volt útitársakat szerezni és előkotorni a bankkártyámat. Az ajánlott út 5 napra szólt, egy hétvégét magába foglal, így csak 3 szabadnapot kellett kivenni a munkahelyen. A repjegy pedig – dobpergés hangzik fel a háttérben – 20 056 forintba került oda-vissza.

A Kofferkuli ajánlatait azért is nehéz visszautasítani, mert e-mailben, szép színes-szagos csokorba szedve küldik neked. Mindig nagy a kísértés!

Két generációs lányos buli

Az útra elvittem Anyát. Igen, szülőanyámat, aki imádja a napfényt, hátizsákkal jár munkába és az én koromban elstoppolt Európán keresztül egészen Marokkóig. Kapcsolatunk a Gilmore lányokéra hajaz, csak mi kevesebb kávét iszunk és nem használunk annyi popkulturális utalást. Anya, hogy nagyobb legyen a szórakozás, meginvitálta barátnőjét, sportos Marcsit, én pedig legbölcsebb barátnőmet, Noémit kértem fel, hogy csatlakozzon a bandához. Tehát a kalandor, az ifjabb kalandor, a bölcs és a sportos akár lánybandát is alapíthatott volna, de helyette inkább elment Valenciába… A két generációs lányos buli súrlódásainak elkerülése végett még Ferihegyen beszereztünk egy üveg Metaxát. Örömmel jelenthetem, hogy konfliktusok nem jelentkeztek, de a Metaxa elfogyott.

 

Bár kicsit a spanyol erkélyek, Noémivel magzatpózba kuporodva hamar megtaláltuk a módját, hogy innen élvezzük a panorámát.

 

Mercado Central

Ebben a bejegyzésben csak boldogságot hozó témákat érintünk, és mi is okozhatna nagyobb örömet, mint egy hely, ahol tonnaszámra áll a kaja. Irány a piac, a Mercado Central!

 

 

Európa egyik legrégibb még ma is működő piacán röpke pár perc alatt sikerült elvesztenünk egymást.

Mikor négy éhes nő beszabadul egy piacra, miért is várna mást az ember?

Talán így volt megírva, mindegyikünknek külön-külön kellett végigmennünk ezen az izgalmas zarándokúton a péksüteményektől a serrano sonkák birodalmán át egészen a zöldségesekig, hogy aztán az épület pontos keresztmetszetében a kupola alatt összefussunk.

 

 

Akad itt minden, amit ember valaha megkívánt! Ha valaki pedig nem akar nyomban egy egész guriga Manchego sajtot vásárolni, mert nem férne bele a reptéri súlykorlátba, annak is van lehetősége kiporciózott sajtválogatásokat, szendvicseket, összekockázott friss gyümölcsöket fogyasztani. Pont ebben a sorrendben tettük azt mi is.

 

Playa de la Malvarrosa

A közel 1 km hosszú homokos part a valenciai nép egyik kedvence, bár május végén, mikor a víz csak 18 fokos hőmérséklet körül mozog, koránt sincsenek tömegek, csak elvétve merészkednek be a habokba. A belvárosból 30-40 perc alatt elbuszoztunk a partra, hogy mi is csatlakozzunk ahhoz a legfeljebb 10 elvetemült – valószínű tengermentes országból érkezett – turistához, aki belemártotta hab testét a Földközi-tengerbe. Sőt, hogy a tengerparti nyaralás összes szépségét és fájdalmát rövid időintervallumon belül behozzuk, pár óra alatt sikeresen 15 hónapig érlelt serrano sonka színűre égtünk.

 

Bevezetésnek ennyit Valenciáról, a temperamentumos és egyben élhető spanyol városról. Legközelebb elmesélem, milyen pénztárcabarát programokat lehet itt szervezni pár napba sűrítve.