Pamukkale eltűnőben?

Ha tájékozatlan utazóként a nyári 40 fokban először pillantanám meg Pamukkálét, azt hinném, ez a hihetetlen hófehér mészkővár csak valami napszúrás okozta délibáb lehet. Talán nyári hóesés? Talajmenti felhő? Esetleg elvetemült habparti a dombon? Nehéz elhinni, hogy az anyatermészet ennyire kegyes hozzánk. Becsüljük hát ezt a mészkőmennyországot és ne ,,tapossuk el” a természet több ezer éves munkáját.

Mese az első wellness komplexumról

A legenda szerint minden II. Euménosz pergamoni királlyal kezdődött, aki jelentősen felpörgette a hely népszerűségét, s lett ezzel az egyik első ókori wellness nagyhatalom. Történt egy nap ugyanis, hogy szeretett leánya megbetegedett, s ő némi jutalom ellenében azt a jó tanácsot kapta, hogy hozza el a mészkővár forrásához. Gyanítom, a lányt – ahogy engem is – már a puszta látvány is kizökkentette a hétköznapi monoton hercegnősködésből. Ráadásul rövid pancsolás és forrásvíz fogyasztást követően meggyógyult. Vagyis makkegészségesre wellnessezte magát! II. Euménosz ennek örömére emelt is ide egy várost, Hierapoliszt, majd kiépítette a fürdőket.
Hierapoliszba, avagy a ,,Szent Városba” a római kortól jártak a gyógyulni vágyók, s a mai napig kezelnek itt és a környékbeli hotelekben – többek között – reumát, gyomorbántalmakat, bőrbetegségeket.

 

Érdekesség

Kis hazánkban is fellelhető Pamukkále miniatűr változata, egy mészkőtufa képződmény Egerszalókon. Itt a természet alakította medencék csak messziről csodálhatók.

Pamukkále eltűnőben?

Pamukkale 20 km-re fekszik Denizli városától, ahol magas oldott ásványianyag tartalmú forrásvíz tör fel a dombon, melynek kicsapódásakor mészkőteraszok képződnek, melyekben felgyülemlik a gyógyvíz. Lényegében egy magától épülő varázslatos fürdőközpontról beszélhetünk, azaz beszélhettünk, míg nem tódult ide naponta több ezer turista. Nem gyarapította a 60-as évek szállodaépitési hulláma sem, amikor innen vezették el a hotelekbe a termálvizet. A hely 1988 óta az UNESCO Világörökség része, így duplán óvni kell a pusztulástól, pontosabban tőlünk, emberektől. Évente átlagosan kétmillió turista látogat el ide. Képzeljünk el negyed magyarországnyi embert a hófehér domboldalon. Levonulásuk után értelemszerűen marad némi szennyeződés. Évek óta egyre jobban apad a forrásvíz, a mészkőteraszok pedig elszíneződnek. Az utóbbi időben már szigorítottak a látogatási szabályokon:

  • Cipőt le, csakis mezítláb léphetsz be!

  • Nem barangolsz össze-vissza, vannak kijelölt útvonalak.

  • Nem pancsolhatsz az összes medencében, bizonyos teraszok el vannak kerítve.

 

Természetesen a mindenre elszánt ,,lájk-hiányos” – ez a szeretethiány 21. századi szomorú verziója – instagrammozó turista az életét is kockáztatja egy egyedi fotóért. Előszeretettel másznak be a lezárt, ,,regenerálódó” részekre, hogy aznapi lájk-szükségük csillapodjon picit, párhuzamosan rövidítve a mészkő élettartamát. Egyes szakértők még 40 vidám évet jósolnak Pamukkálénak. Reméljük, tévednek. Mindenesetre a Természet és Természeti Erőforrások Nemzetközi Szövetsége (amely nyomon követi az összes természeti világörökség részét képező terület állapotát) szerint jobb és körültekintőbb turisztikai tervezésre van szükség.

A tömegturizmus miatt ráadásul elveszik az élmény, az az ősi és magával ragadó hangulat, amelyet a hely sugároz. A nap járásával együtt emelkedik az érkező látogató-hordák száma. Természetesen aznap én is tagja voltam ezeknek a hordáknak és gyermetegen örvendtem a forrásvíznek.

 

Nyitva tartás

Nem találtam hivatalos honlapot Pamukkáléhoz. Egyes oldalakon reggeli 6:30-as nyitást írnak. Más beszámolókon azt mondják, másfél órát vártak a pénztárnál, mire megjelent valaki és 8 órakor kinyitott. Az egyik legmegbízhatóbbnak tűnő honlapon ITT ezt találtam (aztán ki tudja?):

Április 1 – október 1.: 06:30-21:00

Az év többi napján: 06:30-19:00 

Belépő

35 TL a belépőjegy, mellyel Pamukkálét és Hierapoliszt látogathatjuk, plusz 5 TL a hierapoliszi régészeti múzeum.

(Nekünk szerencsésen ingyen volt, múzeumi közalkalmazottként elfogadták az ICOM kártyánk.)

Hasznos tanácsok és mit tehetünk mi turisták?

  • Megéri hétköznap nyitásra odamenni a jegypénztárakhoz, így még van egy kényelmes fél óránk-óránk, míg meg nem érkeznek a turistabuszok.

  • A bejáratnál vegyük le a cipőnket. Készülhetünk egy zacskóval is, amibe belerakjuk. Így még véletlenül sem hagyunk magunk után szennyeződést, mint mikor fejvesztve rohanunk a medencékbe és ledobjuk a földre.

  • Öltözzünk fel! Persze, a medencékbe nem kell talpig beburkolóznunk, nagyon hasznos ruhadarab ott a bikini. De szerintem tiszteljük meg Hierapolisz ókori romjait azzal, hogy a városi színházban nem egy szál pendelyben parádézunk.

  • A látogatói útvonalat kövessük, és ne gyarapítsuk a szelfi készítés közben elhalálozottak listáját, akik megcsúsztak és lepottyantak a domboldalon. Hagyjuk, hadd regenerálódjanak azok a területek is.

  • Legyen nálunk elég naptej! Közhelynek tűnik, viszont főleg ezen a hófehér, árnyék nélküli területen könnyedén pipacspirosra aszalódik a vállunk.

  • Csúfosan eladósodhatunk, ha nincs nálunk némi víz és egy kis nassolnivaló. Az étel- és italárak a szintkülönbség változással párhuzamosan csak emelkednek, a dombtetőn mindent ,,pofátlan” török líráért adnak.

  • Tavasszal és ősszel is kellemes itt az idő. Ha ilyenkor jövünk, nagy előnye, hogy nem bukunk fel félmeztelen turistákban.

 

Hierapolisz

Pamukkáléban persze nem csak mészkőtufákat csodálhatunk. Körbesétálhatjuk Hierapolis ókori városát, felsétálhatunk a városi színházba, illetve van itt egy régészeti múzeum is.

 

Kleopátra-fürdő

A legenda szerint maga Kleopátra is áztatta magát a 36 fokos medencében – miután megunta a hideg szamártejjel teli fürdőkádját. A fürdő i. sz. 692-ben alakult ki, amikor egy földrengés következtében árvíz öntötte el a térséget. Belépőt ide külön kell váltani, újabb 50 TL-t pengetünk ki. Ahogy fotókon korábban a kristálytiszta vízben heverő ókori oszlopokkal teli medencét nézegettem, eldöntöttem:

nekem itt okvetlenül úsznom kell!

A medencébe lényegében csak egyszer lehet belépni, a lejáratnál egy beléptető kapus rendszer működik, ahol egy kedves török úr – ha kedves mosollyal is, de – örökre elveszi a jegyedet. Az ingóságainkat csomagmegőrzőben hagyhatjuk.

 

Pamukkaléba egy életben egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni, és akár apróságokkal is, de ügyelni arra, hogy ez a ,,gyapot vár” túléljen még jó pár generációt.

 

Ha tetszett a bejegyzés, itt is megtalálsz:

Facebook: Világgá mentem, majd jövök

Instagram: anna_vmmj

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..