Kappadókia útikalauz

Kappadókiába megérkezni felér egy Holdra szállással, ellenben itt nincsen mínusz 190 fok, nem kell oxigénpalack az életben maradáshoz, és mondhatni, kicsit nagyobb a népsűrűség. Egyedi, érintetlen vidék a Göreme Nemzeti Park, melyet még nem rontott el az ember, és nem tette tönkre az ősi atmoszférát a tömegturizmus. Itt még csend van, a helyiek melegszívűek, a táj pedig olyan, mint egy sci-fi film mozidíszlete. Nem csodálkoznék rajta, ha egy kúp alakú szikla mögül – melyet itt tündérkéménynek neveznek – rám rontana lándzsával hadonászva egy ewok csapat.

A mi űrhajónk a reggeli órákban nagy robajjal leszállt a homokszínű holdbéli tájra, Kappadókia szívébe, Göremébe. Hamar magunkra kaptuk szkafandereinket és kitűztük a magyar zászlót. Vagy akár így is történhetett volna…

 

Busszal Isztambulból

Utunkat valójában távolsági busszal tettük meg Isztambulból egy éjszakai járattal. Kalandunk az Alibeyköy buszpályaudvaron kezdődött, ahol egy szűk peronon temérdek utazni vágyó ember várta egymás válla felett nyújtózkodva a sorra érkező buszjáratokat. Akár több alomnyi kíváncsi kis szurikáta.
Törökországban kifejezetten jól működő és kiépített a távolsági buszközlekedés, ráadásul piszok olcsó is! Mi a Metro Turizm busztársasággal utaztunk 140 líráért fejenként (1 TL=50-55 Ft, összesen kb. 7000 Ft), mely egy 12 órás túra volt magyar viszonyokhoz szokott testünknek pompás körülmények között. Három óránként megálltunk kinyújtóztatni elhaló végtagjainkat, a buszon kétszer felszolgáltak teát, kávét, választhattunk kis sznekkeket is.

Jó tanács 1: nem telhetetlenségből, mégis legközelebb a Metro helyett más társaságot választanék. Bár ez az egyik legnépszerűbb, néha már elhasznált matuzsálem buszokat indítanak. Ugyanezért az árért mondjuk, ha Kamilkoç-csal vagy Pamukkale-val (utóbbi valamivel drágább) utazunk, kaphattunk volna még kényelmesebb karfás székeket beépített tv képernyőkkel, a legújabb szívszaggató török sorozatokkal, ahol a buszon jégkrémet szolgálnak fel reggelire.

Végtelen hosszú utakon érzéketlenre zsibbadt fenékkel üldögélve az utazó átgondolja a döntéseit.

Jó tanács 2: érdemes lehet a Pegasus légitársaság oldalát is böngészni, mert sokszor találhatunk olcsó repjegyet Isztambul-Kayseri útvonalon. Kayseri pedig 70 km Kappadókiától.

Göreme, Kappadókia szíve

Göreme valóban Kappadókia középpontja, ahonnan az egész vidék könnyedén bejárható. Persze az a legegyszerűbb, ha bérelünk egy autót, de mi sem a forgalomban, sem pedig anyagi helyzetünkben nem akartunk katasztrófákat előidézni. Helyette dolmuş-sal barangoltunk a környéken. A dolmuş fix áras iránytaxi, két-három csomópontot érintve közlekedik, bárhol leinthető az út szélén.
Én harmadszorra jártam Kappadókiában, és másodszorra szálltam meg Göremében. Egyrészt a jó közlekedés és a bájos hangulat miatt, másrészt innen tökéletes rálátásod van Uçhisarra, a völgyekre és a színpompás hőlégballonokra.

 

Egy jó kis kínai ebédre?

Ha nem is egy törökországi Chinatownba csöppenünk, de évről-évre növekszik a távol-keleti kolónia Göremében és egész Kappadókiában. Egyrészt rengeteg az onnan érkező turista, közülük pedig sokan letelepedésre adják a fejüket. Hát nem kell meglepődni, hogy Göremében az egy főre eső kínai éttermek száma igen magas.

 

Hőlégballonok amerre a szem ellát

A ballonok olyan tökéletesen illenek a Kappadókia feletti égre, mintha csak azért találták volna fel őket, hogy kiszínezhessék vele a vidék feletti boltozatot. Ez az ,,égi jelenség” az év szinte minden hajnalán bekövetkezik, a napfelkeltével együtt emelkednek a magasba. Rossz idő esetén szokták csak törölni a programot. Másrészt, a ballonozás egy hatalmas biznisz. Átlagosan az egy-két órás repülés 200 euróért érhető el, bár az ár lealkudható 150 euróig, mellé pedig hoznak-visznek, kapsz reggelit és grátisznak néhány életre szóló török bölcsességet.  Talán senkit nem lep meg a tény, hogy csóró utazókként mi inkább a földön maradtunk. De nem tétlenkedtünk!

Göremében a Lover’s Hill Sunset Pointra érdemes felmászni napfelkeltekor, hogy onnan csodálhassuk a hőlégballonok felszállását. Hajnali 5-kor ébredni temérdek gázzal táplált nagyra nőtt lufiért? IGEN! A korán kelés nálam a ,,mitől rettegek leginkább” dolgok halmazába tartozik, és olyanokat előz meg, mint egy rám támadó nílusi krokodil vagy, hogy halálra fagyok a Kilimandzsárón. Mindezek ellenére felkeltem. Túlzásnak hangzik, de ez az egyik leghihetetlenebb élmény, amit valaha átéltem.

A következő oldal azt is összegyűjti, hova érdemes még ballonnézőbe ellátogatni a környéken: ITT elérhető.

 

Mit érdemes megnézni a környéken?

Uçhisar

A vidék legmagasabb pontja Uçhisar, ahonnan belátni egész Kappadókiát. A hatalmas ,,sziklavár” tele üregekkel, üres barlanglakásokkal és járatokkal, melyeket még elődeink vájtak a sziklába. Belépő 9 TL. Miután felmászunk a tetejére, az amúgy is lélekemelő pillanatot az viszi a csúcsra, ha éppen akkor szólal meg a müezzin, mikor a végtelen tájat kémleled. Hihetetlen érzés!

 

Földalatti városok: Kaymaklı és Derinkuyu

Milyen indíttatásból váj valaki 80 méter mélyre a föld alá? Valószínű menekül valami elől. Ezt tették a hettita időkben itt a keresztény közösségek, a rablótámadásoktól úgy óvták magukat, hogy veszélyhelyzetben a föld alatt rendezkedtek be. Kappadókiában 36 földalatti várost fedeztek fel eddig, ezek közül a legszélesebb Kaymaklı, és a legmélyebb Derinkuyu. Mindkét helyen kétszer jártam, most nyáron Derinkuyuban ismételten, melynek bejárata fölé egy ,,klausztrofóbiásoknak belépni tilos’’ táblát akasztanék. Mi vezetés nélkül mentünk a mélybe, de legközelebb mindenképpen egy irányított csoporttal indulnék a föld alá, mivel nagyon hamar úgy éreztük magunkat, mint hős Thészeusz a labirintusban, mindössze nekünk egy kis darab aranyfonalunk sem volt. A hely nincs igazán kitáblázva, mondhatni érdekes vájatok útvesztője, ahol utunkat piros és kék nyilak kísérik, melyek egy idő után megszűnnek létezni. Belépő 42 TL.

 

 

Avanos

A város – és lényegében az egész térség – híres a fazekasságról és a kerámiaművészetéről. Szinte minden második üzletben pár líráért vásárolhatunk valami kézzel, fazekaskorongon készült cserépedényt az otthoniaknak. Mi inkább itt a kappadókiai konyha specialitását, a testi kebabot kóstoltuk meg, mely egy hosszúkás alakú cserépedényben készre főzött lecsós alapú étel (bővebben ITT írtam róla). Avanos városa híres még függőhídjáról, mely a Kızılırmak folyót keresztezi, s függőhídhoz híven meglehetősen instabil. Ha átsétálsz rajta egy testi kebab-ebéd után, adrenalin-bombaként tökéletesen visszahoz az életbe!

 

 

Sultansazlığı Nemzeti Park

Minden vágyam volt eljutni a Yay tavat körülölelő nemzeti parkba, ahonnan olyan lélegzetelállító látvány tárul elénk az Erciyes hegyre, mintha csak egyenes út vezetne a mennyek országába. Sajnos nem jött össze. A Kappadókiából ide vezető szakaszhoz mindenképpen szereznünk kellett volna egy autót, mert tömegközlekedéssel még akkor is körülményes lett volna eljutni, ha útitársaink között van MacGyver és egy csapat Marvel szuperhős. Ha valamelyik kedves olvasó járt már itt, hálás lennék, ha küldene nekem néhány képet, milyen is a valóságban.

Forrás: http://www.gezenturkiye.com/

 

És még mit érdemes látni, ha több időnk van?

Ortahisar – Uçhisarhoz hasonló ,,kővár” üregekkel és barlangokkal.

Göreme szabadtéri múzeuma (Göreme Open-Air Museum) – nagy területen barlanglakások, kápolnák, freskókkal díszített templomok és bizarr alakú sziklák.

Zelve szabadtéri múzeuma (Zelve Open-Air Museum), hasoló a göremeihez

Túrázás a Red, Love vagy az Ihlara Valley-ban (Kizil Vadi, Güllüdere Vadisi, Ihlara Vadisi). Bár lényegében bármerre induhatunk Kappadókiában, az lélegzetelállító lesz.

Ürgüp, Göreméhez hasonló hangulatos kőbe vájt város.

Nevşehir városa, ha még nem láttunk vidéki török nagyvárost. Egyébként nekem nem volt túl különleges, bár érdekesség, hogy a barátom – számomra hihetetlenül – azt mondta, ő tudna itt élni. Nekem csak azért kedves ez a város, mert kb. 8 évvel ezelőtt itt ettem életem első dondurma baklaváját (fagyis baklava). Azt a pillanatot örökre a szívembe zártam 🙂

 

Kappadókiát egy életben egyszer mindenkinek látni kell 🙂 Jó utat Mindenkinek!

 

Itt is megtalálsz:

Facebook: Világgá mentem, majd jövök

Instagram: anna_vmmj

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.