Hogyan utazok olcsón, átlagfizetésből?

Mindenkinek megvannak a saját gyengéi, céljai, apró babonái és beidegződései, melyek teljesülése katartikus élményhez juttatja. Van, aki századfordulós bélyegeket gyűjt, van, aki galambokat reptet, drága garzonlakásra spórol, sziámi cicát sétáltat, hetente fodrászhoz megy, esetleg szereti a Rákóczi-túróst tojáshabbal a tetején. Én utazom.

Sajátos értékrendemben fontos helyet foglal el az utazás, melyet nyomban a juhtúrós galuska bacon szalonnával követ, de maradjunk csak az utazásnál. A gond az, hogy ugyancsak nélkülözhetetlennek tartom az értékes és változatos munkát/hivatást. A címben átlagfizetést említek, bár a közalkalmazotti bérezést erős túlzás átlagfizetésnek nevezni. A munkabér és a közalkalmazotti kereset olyan viszonyban van egymással, mint mondjuk Tom Hanks és José Armando az Esmeraldából. Mindkettőt színésznek hívják, csak akadnak tálentumbeli különbségek.

Szóval csóróság van és kalandvágy. De mit tegyünk? Mi kell csóró utazások kivitelezéséhez? Hát a rugalmasság és a kényelmetlenség elviselése nélkülözhetetlen!

 

 

Mikor foglalok? Mennyi időre megyek?

Általában év közben ősztől tavaszig hosszú hétvégéket engedek meg magamnak (4-5 nap, hétvégével együtt ez 2-3 nap szabadságot jelent). Míg nyáron jön a ’habzsidőzsi’ egy hosszabb úttal, lehetőleg valami mediterrán helyre, ahol kellemes vörösre égethetem a hátam, akár egy közönséges bodobács. Utazás előtt két-három hónappal korábban foglalok repjegyet, mivel nincs pénzem egy hónapon belül jegyre, szállásra és költőpénzre, az utazásig még marad két fizetésnyi hónapom kikalkulálni mindezt. Lehetőleg a hónap első felében kelek útra, így még a jövedelmem nagy része a számlámon hever, ha vészhelyzet alakulna ki: jönne egy váratlan cunami; kirabolna egy kefebajszú Pablo nevű bandatag; vagy meglátnám Ryan Goslingot az utcán, és ájultan esnék össze.

A híd alatt alszom?

Általában nem. Szállásoknál preferálom a Booking.com-ot, mert itt keresésnél ki tudom választani, hogy a szállás lemondható legyen, foglalhatok bankkártya nélkül is. Ha kártyával teszem mégis, az összeget – az AirBnb-vel ellentétben – nem rögtön emelik le, választhatok olyan szállást, ahol pár nappal előtte vonják, vagy helyben fizetem ki a szállásadónál. Ilyen módon kalkulálni tudok, pontosan mikorra kell megtakarítanom a költségvetést.

A Couchsurfingről most nem beszélnék külön, én már pár éve nem használom. Annyira meghatároz egy utat, hogy kit dob a gép, ki lesz a szállásadód, hogy manapság inkább befizetek egy ágyra.

Milyen repjegy-kereső oldalt használok?

Ki kell hangsúlyoznom, egyáltalán nem vagyok profi repjegyfoglaló specialista, mindössze összegzem én hogyan szoktam. Bár manapság kb. annyiszor nyitom meg a Skyscanner repülőjegy-kereső oldalát, mint a Facebookot. Én ilyen Skyscanner típusú lány vagyok. Van, akik a momondo-ban, a kayak-ban vagy a pelikan.hu-ban hisznek. Sok a lehetőség, de az anyagi helyzetem továbbra is siralmas. Emiatt keresésnél mindössze csak két dolgot szoktam megadni: hogy honnan megyek, és, hogy melyik hónapban tervezem.

Mivel tényleg bárhová szívesen elutazom a tundrán belül – ahol nyugodt szívvel ki tudok fizetni egy kakaóscsigát reggelire, emellett nem élnek újszülött méretű mérgespókok –, elég nagy szokott lenni a választék. A Skyscanner kidobja nekem, hogy arra a hónapra oda-vissza hova tudok eljutni könnyedén, a legolcsóbban, összegyűjti a legtöbb lehetséges variációt időpont és város tekintetében. A szimpatikus variációnál aztán tovább kattintok a légitársaság oldalára, mely legtöbbször a WizzAir vagy a Ryanair.

A repjegy nálam 20 ezer forint felett számít drágának, legtöbbször ez alatt az ár alatt vásárolok, többet nem is tudnék kiadni rá.

Néha persze elcsábulok az Utazómajom csúcs ajánlataira, vagy épp a Kofferkuli küld nekem hírlevélbe valami visszautasíthatatlant. Érdemes ezeket is figyelni, ha az ember utazásfüggő.

Kivel utazom?

Mindenképpen valaki olyannal, akinek hasonlóak az igényei, mint nekem. Jó ezt tisztázni a kaland előtt, hiszen semmi nem rontja el jobban az utat, mintha mondjuk  Párizs közepén azon pattan ki egy vita, hogy én inkább a Szajna parton ücsörögnék egy baguettel és egy guriga camamberrel, míg az útitársam éti csigát falatozna fokhagymás szószban a Montmartre-on. Nem szégyen, ha valaki csóró.

Hogyan jutok be ingyen múzeumokba?

A közalkalmazotti munkámat múzeumban végzem, rendezvényszervezőként dolgozom, s ennek előnye, hogy utazás előtt tudok igényelni ICOM kártyát, mely ingyenes belépésre jogosít a világ legtöbb múzeumába, valamint a legtöbb UNESCO listán rajta lévő helyre egyaránt.

Sétára fel!

Amennyiben nem 16 milliós városokról van szó, melyet tenger szel ketté, legtöbbször nem használok tömegközlekedést, hanem sétálok. Zsibbadásig járom a lábam keresztül-kasul szelve a helyet, mely után a nap végén kellemes fáradtsággal térek nyugovóra. Egyedül a szintkülönbséggel nem szimpatizálok, valahogy már akkor elkezdek verejtékezni, ha felnézek egy hegyre, #alföldilányvagyok.

 

 

Röviden ennyi jutott eszembe csóró utazási szokásaimról. Remélem, valamennyire magyarázatul szolgálhattam azoknak, akik nem értik, mégis hogyan tudok olyan sokszor útra kelni az év során. Bár, ha őszinte akarok lenni, legtöbbször csak bízom a csillagok számomra megfelelő együttállásában.

One Reply to “Hogyan utazok olcsón, átlagfizetésből?”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.