Karácsony egy muszlim országban

A törökök vajon éneklik a mennyből az angyalt? Hordanak csúnya, rénszarvasos karácsonyi pulcsit és rongyosra nézik az Igazából szerelmet a szeretet szent ünnepén? Létezhet karácsony egy muszlim többségű országban?
Tádzsikisztánban és a Brunei Szultanátusban sajnos már 2015-ben betiltották.

A törökök 99,8%-a iszlám vallású, legalábbis többségüknek ez a vallás van megjelölve a személyi igazolványában, így elég meredek lenne, ha itt is megünnepelnék Jézus születését. Abszolút nem illene bele a muszlim hagyományokba, sőt, ellentmondana a vallásukkal. Allahnak ugyanis nincs leszármazottja, földi halandót nem emelhetünk istennel egyenrangú szintre. Ez az egyik oldal. A másik meg, amit látnak, az a csillivilli kis angyalka a karácsonyfán, a táncoló-nótázó télapó, meg színes selyempapírba csomagolt ajándékok. Elég nyomós érvek, ugye?
A török ember akkor boldog, ha ünnepelhet valamit, jókat ehet és ihat, összecsaphatja a tenyerét és táncra perdülhet! Szóval miért is maradna ki a jóból?

A török ember nagyvonalú és melegszívű. És tudunk ennél tökéletesebb alkalmat, hogy kimutassa mennyire?

Harmadszor, a török ember rafinált. Módfelett fát akar díszíteni, így megtalálta a kompromisszumos megoldást, hogy megvehesse a csillogó, habos-babos angyalkáit a színes műfenyőre.

Persze akadnak különbségek.

Karácsony török kiadásban


Törökországban december 24-én nem a kis Jézus hozza az ajándékokat, se nem Mohamed tevékkel vont szekéren, és nem is valami fekete bajszos török felmenőkkel bíró karácsonyi manó. Bár ha jobban belegondolunk, ez utóbbiak kb. annyira abszurdak, mint elképzelni, hogy egy újszülött csecsemő több kiló cuccot cipel a hátán, amit a keresztény családok karácsonyfáinak tövébe helyez szép igényesen.

A törökök, akik követik a divatot, már december elején felállítják az IKEA-ban vásárolt műfenyőjüket, szépen puccosan feldíszítik, az erkélyre kommandózó hóembereket meg diszkófényeket aggatnak, ahogy azt a Reszkessetek betörőkben, meg a Télapuban látták. Karácsony csodás napjai náluk munkanapoknak számítanak, az igazi dínomdánomra várnunk kell egészen Szilveszter napjáig, mikor a yılbaşı ağacı, vagyis ’újévi fa’ mellett megajándékozzák egymást, mert ajándékozni mindig akkora buli, a mikulássapka meg menő, és ráadásul Jared Letonak is olyan piszkosul jól állt. 

Nagyon szuper, hogy legalább van mit csinálni ilyenkor, de abba se rokkanna bele senki, ha nem lenne karácsony. Egy török barátomtól sem hallottam ennek az ünnepnek a nélkülözhetetlenségéről.

Úgy kell ezt elképzelni, ahogy mi is átvettünk olyan ünnepeket, mint a Valentin nap, vagy utóbbi években a Halloween. Értem az eredetét, a lényegét, de mindössze annyiban szállok be, amennyire én akarok: szeretek tököt faragni, amúgy meg mekkora buli beöltözni október 31-én gonosz Samarának a Körből és a barátaimat riogatni? Ennyi.

Fények és illatok

Mikor karácsony közeledtével Isztambulban laktam, mindössze néhány dolog segített az ünnepre hangolódásban. Az évnek ebben az időszakában, mikor az Istiklal sugárúton végeztem nagy karácsonyi bevásárlást az otthoniaknak, az orromat mindig megcsapta a hideg levegőben terjengő sült gesztenye forró, édes illata, amit pár líráért kaptam meg az utcai árusoknál. Az sugárutat csilingelő piros villamos szelte ketté, ha pedig felnéztem, világító égősorok lógtak a levegőből, amit valószínűleg még a karácsonyi hóbort első hullámában raktak fel pár évvel ezelőtt, és azóta feleslegesnek tartottak leszedni. Hiszen egy év múlva újra idény lesz!

forrás: MUSTAFA OZER /the Istanbul Insider

Folyton egyetlenegy helyre jártam, ahol biztos megkaphattam a várva várt karácsonyi hangulatomat: bevásárlóközpontokba. Meghitt, nemde? Itt találkozhattam csak túlméretezett csillogó rénszarvassal és gömbökkel, meg, ha szerencsém volt, elvétve egy-két Michael Bublé számmal a Starbucksban mézeskalácsos lattét iszogatva.

Mikor egy török barátom Boldog Karácsonyt kívánt, látszott, hogy nem érti mi ez, mekkora súlya van ennek az egy mondatnak. Ahogy én sem tudtam szívből Boldog Kurban Bayramot (Áldozati ünnep) kívánni neki, mert a mi családunk soha nem gyűlt össze, hogy megünnepeljük az áldozatkész Ábrahámot és közösen nagy harmóniában birkát vágjunk a kertben. És ez így is van rendjén!

forrás: Turkinfo

 

Mindenkinek nagyon boldog bejglikben és kebabokban gazdag karácsonyt kívánok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..