La Ville Rose, avagy a rózsaszín város. Toulouse vöröses rózsaszín terrakotta tégláival szimpatikus új ismerősként lépett az életembe, hiszen sok hasonlóság van a város és köztem. Az egyik és legfontosabb: egyikünk sem szeret korán kelni. Lassan ébredezik, apránként indul be a vérkeringése, a szürke, kék, olykor olajzöldre festett spalettás ablakokon a reggeli órákban alig szűrődik ki fény. A keskeny járdával szegélyezett szűk utcák apró terekbe torkollanak, biciklisek suhannak a munkába, és az életmentő kávézókban selymes illatú eszpresszóval és crossiant-nal várják az ébredni vágyókat.

A dél-franciaországi várost, az ország negyedik legnagyobb városát a Garonne folyó szeli ketté, mely néha annyira lelassul, olyan komótosan csordogál a medrében, hogy a zöldes színű vízfelület tisztán visszatükrözi az égbolton a felhők vonulását, a Hospice de la Grave kupoláját vagy a Pont Neuf híd pilléreit. Ahogy leültem mellé, én is felvettem a folyó ritmusát, és az otthonról hozott hajtás és feszültséget könnyedén elsodorta tőlem a víz. Mostanra a Földközi-tengernél járhat.

A város fél milliós lakosságával olyan élhetőnek, szelídnek tűnt, hogy ha nem lenne ennyire drága Franciaország, többször visszatérnék megpihenni ide.

Közvetlen járat, éljen!

Szeptemberben indult be a Ryanair Budapest-Toulouse járata szerdai és vasárnapi indulással, melyhez még egészen baráti áron, oda-vissza 12 ezer magyar forintért jutottam hozzá. Reméljük, a légitársaság megtartja ezt a jó szokását és nem szökik az egekbe a repülőjegy. Két és fél óra alatt reppentünk egészen Dél-Franciaországig kisebb légörvényekkel cifrázva. A reptérről kilépve rögtön beleütköztünk a T2-es villamosba, mely 8 euróért fél óra alatt el is szállított minket a belvárosba a Palais de Justice-ig. A reptéri villamos menetrendje és egyéb bejutási lehetőségek elérhetők ITT.

Mennyi az annyi?

Franciaország drága hely, ezzel nem mondtam újat. Csóró utazóként én előre tudtam, hogy nem fogom habzsolni a citromos pitét, nem rendelek éticsigát és megyek el borkóstolóra egy közeli szőlőbirtokra. Itt a kebab menü 7 eurójával a legolcsóbb ebéd lehetőség, reggelire egy gorgonzolás galette, vacsorára pedig friss baugett camamberrel. Előre eldöntöttük a barátommal, hogy gasztronómiai katarzisok helyett inkább utazgatunk a környéken. Nekem ez nem jelentett problémát, sokszor még jobban tudom élvezni a napos délutánt a folyóparton láblógatva egy sarki boltban vásárolt Cabernet Sauvignonnal a kezemben, mint egy étterem teraszán textil szalvétával az ölemben.

Ha egy kicsit mélyebb zsebbel indultok útnak, kóstoljátok meg a cassouletet, amiről azt mondják, errefelé különösen megnyalod utána mind a tíz ujjad – akár kétszer is. Ez egy könnyűnek abszolút nem mondható fehérbabos egytálétel, füstölt húsokkal, kolbásszal, fűszerekben gazdagon. Ha hazajöttök, mondjátok el, milyen volt.

Látnivalók

Szerda estétől a vasárnapi vissza járatig nem szándékoztunk hat felé szakadni, hogy minden egyes katedrálisban gyertyát gyújtsunk, vagy írhassunk az összes helyi múzeum vendégkönyvébe. Nem rohantunk, hisz Toulouse-tól sem ezt a mentalitást vettük át. Összesen másfél napot mászkáltunk a városban – a maradék kettőn kirándulgattunk – így az alább felsorolt, korábban kiszemelt látnivalók csak bizonyos százalékát teljesítettük:

A Place du Capitole, avagy a főtér és az itt található városháza
A Saint-Sernin Bazilika, amely egyébként a Santiago de Compostelába vezető zarándokút egyik fő látványossága
A Canal du Midi csatorna, ami a Garonne folyót köti össze a Földközi-tengerrel
A Garonne partja
Couvent des Jacobins, vagyis a Jacobins kolostor és a hozzá kapcsolódó templom, több infó ITT
Cité de l’Espace – a múzeumban megtalálható minden, ami kapcsolódik a csillagászathoz és az űrutazáshoz. Szimulátor segítségével sétálhatunk a Holdon, űrruhát próbálhatunk, megnézhetjük, milyen az élete az asztronautáknak egy űrállomáson. A múzeum honlapja jegyárakkal ITT.

Franciaország és a nyelv

Egy szót sem beszélek franciául a híres ominózus mondaton kívül, amit még gyermekkoromban Christina Aguilera tanított nekem: ,,Voulez-vous coucher avec moi?”. A sem mondható túl hasznosnak. A francia hétköznapokban előbb kérek egy kiló kenyeret a sarki vegyesboltban, minthogy bárkit megkérdezzek az utcán: ,,velem töltené-e az éjszakát”. De ebben az országban a minimum, hogy a mi külföldiek megtanuljunk pár hasznos kifejezést. Még ha értik is az angolt, franciául válaszolnak, amely még izgalmasabbá teszi a kommunikációt.

Egy napos kirándulások a környéken

Toulouse-ból pár órán belül könnyedén eljuthatunk még bámulatosabb meseszerű helyekre:

A Carcassone-ról korábban csak annyit tudtam, hogy péntek estéken baráti körben jó kis társasjátékpartikat lehet játszani vele. Utóbb azt is megtudtam, Toulouse-tól 90 km-re ezen a településen van Európa egyik legnagyobb középkori vára. Legközelebb erről az útról mesélek részletesebben.
Ó, Albi! 80 km-re Toulouse-tól, ahol a Tarn folyó hídjain sétálgatva mintha belecsöppentünk volna egy Disney mesébe. Szinte azt várjuk, mikor fakadnak dalra a folyó felett repkedő madarak.