Hosszú ideje körözhettünk Varsó tömör ködfátyla felett, mely nem engedett bejutást a város légterébe. Már a sokadik körnél járhattunk, mikor a pilótánk úgy döntött, ebből aztán elég, kicsit unja a szitut, a köd győzött.

Ebből az egészből én semmit sem érzékeltem, a 16A ülésen aludtam nyitott szájjal teljesen öntudatlanul, mivel az olcsó fapados jegyekkel együtt jár a drasztikus hajnali kelés is. Így történhetett, hogy, mikor pilótánk letette a magenta színű Wizz Air gép kerekeit, abban a hitben voltam, épp a lengyel fővárosba érkeztünk.  Az sem lepett meg különösen, hogy méretes betűkkel ki volt írva: Rzeszow – Jasionka  reptér. Mindössze arra gyanakodtam, a pilótánk véletlenül rossz reptéren szállt le Varsón belül. Mert fene se tudja… Most kezdte a pályafutását. Vagy egyszerűen nem szereti Chopint, bojkottálja a róla elnevezett repteret. Megesik.

De aztán bemondták:

Varsóban olyan sűrű köd gomolyog, és mostanában nem is tágít – ezek a lengyel ködök már csak ilyenek –, hogy felesleges tovább próbálkozni, inkább landoltunk itt, a Rzeszow városi reptéren, a bájos semmi közepén 300 km-re a fővárostól Délkelet-Lengyelországban. Várhatóan busszal fognak tovább szállítani minket, legalábbis legutoljára így tájékoztatták a személyzetet.

Remek. Kicsit betojtam. Nem túl megnyugtató egy ilyen szöveg a mai világban, ahol a diszkont légitársaságok olykor az utasokat, olykor pedig a csomagokat hagyják hátra. Lehet annyi időre itt ragadok, hogy megtanulom kiejteni háromszor egymás után a város nevét (ejtsd: ’Zsesúv, Zsesúv, Zsesúv!’).

Levánszorogtunk a gépről, betódultunk Európa egyik legkisebb repterének egyetlen termináljába, mire egy kedves helyi alkalmazott nyomban elkiáltotta magát, miszerint 5 órás buszút vár ránk a fővárosba. A buszok hamarosan indulnak a reptér elől. Megjegyzem, rendes esetben a Budapest-Varsó járat 1 óra 10 perc alatt ér célba.

Szkeptikus magyar ember mit csinál erre? Azt mondja: ,,Na, persze.”

Ám hirtelen felgyorsultak az események, mintha kétszeres sebességre kapcsolták volna a utazásunk kisfilmjét. A csomagjaink nyomban kicsusszantak a futószalagról, a reptér előtt perceken belül három busz sorakozott. Még akkor is hitetlenkedve bámultunk magunk elé, mikor bepakoltuk a bőröndjeinket és felraktak minket a járműre. Majd jött a katarzis, érkezett a szeretetcsomag. A nevét sajnos nem tudom megmondani a hölgynek, de ezennel is meleg szívvel gondolok arra a pillanatra, mikor az uzsonnás csomagomat átnyújtotta nekem. Két zacskó keksz és egy üveg víz csücsült benne. Onnantól kezdve valahogy mindenki lenyugodott, mintha minden megoldódott volna. Akárcsak gyerekkoromban, mikor egy vérre menő ,,Ki nevet a végén?” játszma után kezembe nyomtak egy szelet baracklekváros kenyeret. Tök elégedett voltam! Ha egy laposüveg vodkát is pakolnak bele, hálával a szívemben zötyögöm végig azt az öt órát bámulva a lengyel krumpliföldeket, hogy ilyen bulis osztálykirándulást szerveztek nekem Wizzairék.

Délelőtt 10 óra helyett délután 5 órára Varsóba is értünk, ahol hamar megértettük a buszozásunk indokoltságát. Ez fogadott:

Az égvilágon semmit nem láttunk a városból teljes két napig, majd hirtelen kezdett felszállni a köd, ezzel egyidőben pedig közeledett az idő, mikor repülhettünk is haza. Akárhogy is, jelenleg a Ryanair és Wizz Air közti örök versenyben nálam a Wizz Air áll nyerésre, és nem csak az uzsonnás csomag miatt.