Magas hegyek között, a fordított csúzli alakú Comoi-tó dél-keleti csücskénél ott fekszik Lecco városa.  Valahogy egész életemben megnyugtatónak találtam a vízpartot, hiszen az embernek hol is támadnának mélyenszántóbb, bölcs gondolatai, mint kiszámíthatatlan mélységű víztömegeket bámulva. Innen gondolom, hogy biztos rengeteg közös lehet bennünk George Clooney-val, csakis ezért vehetett házat a Comoi-tó partján, csak ő épp a csúzli nyugati szárán szereti nézni a vizet.

Lecco különlegessége az elhelyezkedése. Ahogy egy másik bejegyzésben (ITT) már írtam róla, minden szögből máshogy gyönyörű. Bár akármelyik oldaláról is nézem, az emlékeimben mindig ott magasodik Lecco harangtornya, a Campanile di San Nicolò. A parti mediterrán növényzetével és a háttérben húzódó – helyenként már hófödte – hegyeivel a város olyan szürreális látvány, hogy akár egy tündérmese is játszódhatna itt. Avagy valamilyen békés olasz sorozat, melynek főszereplője Terence Hill, egy hithű katolikus atya, aki kisebb bűntényeket derít fel a környéken.

Na, de a lényeg, Leccoban fél napot érdemes barangolni! Sétáljunk végig a parton, etessük a buta hattyúkat, együnk pizzát, öblítsük le egy Birra Morettivel, aztán hörpintsük fel az eszpresszót a főtéren. Úgyszólván, élvezzük az életet, Leccoban lehet ilyet.

És most beszéljenek helyettem a képek!

A fotókért a kedvenc fotósom, Biró Dávid felelős, aki hosszabb-rövidebb nyaggatássorozat után meg is osztotta velem a képeket. Ugye, hogy mennyire megérte? 🙂