Vigyázat, csúszós macskakövek és tűzokádó sárkányok! Az királylányok ügyeljenek az értékeikre és az aranyhajukra! A koboldok és az ogrék, kérjük, a turisták nyugalma érdekében használják a Porte d’Aude felőli hátsó bejáratot. – Akár ezeket a figyelmeztető táblákat is kifüggeszthették volna a Narbonnaise városkapunál, a Carcassonne-i városfalra. Nem lepődtem volna meg. 52 égbe törő tornyával Carcassonne középkori vára varázslatos hely, amilyennel még nem találkoztam korábban.

 

 

Irány a vár

A várat a reggeli pislákoló napfényben pillantottam meg először a Pont Viedux hídon átkelve. Mintha csak a napszakok is úgy alakultak volna, hogy a lehető legcsodásabb és az olvasónak talán a leggiccsesebb képet festhessem az erődítményről. A dombtetőn a hihetetlenül nagy kiterjedésű szürke építmény tekintélyt parancsolóan várta, hogy bevegyük. Akkor még nem is sejtettük, ez milyen nehéz feladat lesz két fős hadseregünknek.

Jó tanács 1: A várhoz vezető kis utcán még felhörpintettünk egy kávét croissant-nal kísérve a Pâtisserie Kristin’s–ben, ahol a tulajdonos teljesen váratlanul átváltott magyarra, és megkérdezte, mi is arról a vidékről jöttünk-e. Már több, mint 20 éve él Franciaországban, és szenteli életét a csokikrémmel töltött süteményeknek és citromos pitéknek. Csak ajánlani tudom Kristin pékségét!

A várba a Norbonnaise kapun keresztül törtünk be. Ott már rájöttünk, nem lehetett piskóta ez a várostrom évszázadokkal ezelőtt, hiszen két robosztus várfal öleli körbe az erődítményt. Ha a középkorban erre járok a hadseregemmel heves ostromlázban – ráadásul pont nem talál el egy nyíl vagy öntenek nyakon szurokkal –, akkor fordultam volna vissza, amikor az első várfal tetejére felérve rájövök: Hopp, nem ilyen egyszerű. Van itt még egy!

 

 

Rövid történelem

A vidéken először a rómaiak emeltek erődöt, majd szépen sorjában jöttek a vizigótok, a szaracénok és a Frank Birodalom. Évszázadokkal később, a 12. században épült itt jelentősebb erőd. Ezután sötétebb és kegyetlenebb idők jártak a vidékre, elkezdődtek az eretneküldözések:

,,Öljétek meg valamennyit, minden élőt a városban.” – Adta ki a parancsot Arnold Amalric szerzetes Béziers pusztításánál 1209-ben. Biztos remek ember lehetett… Mikor a keresztes lovagok megkérdezték tőle, hogyan lehet különbséget tenni a katolikusok és az eretnekek között, állítólag azt felelte: ,,Az Úr majd megismeri és kiválasztja az övéit!”. Az Albi városából kiinduló eretnek szektát, az albigenseket (vagy katharokat) üldözték, akik szerint az egész világot az ördög alkotta, de emellett rossznak hitték az anyagi dolgokat és hirdették az apostoli szegénységet. A Béziers-i mészárlás után a vérontás felemésztette a környéket, Carcassonne-nal együtt.

A szívderítő középkor, ostromok és békésebb periódusokat követően a 19. században odáig jutottak, hogy rossz ránézni a lepusztult falakra, inkább lebontják. Szerencsére ott termett Prosper Mérimée, a hős/író és művészettörténész, aki szembeszállt ezzel a döntéssel. Neki köszönhetően az utolsó bástyáig újjáépítették és most is pompázik a napfényben.

 

 

Mi van itt?

Az erődvárosban érdemes elveszni. Gyerekkorom összes varázslatos története megelevenedett, és minden sarkon vártam, mi ugrik elém a kanyar után: egy koronás varangyos béka, egy hófehér unikornis vagy egy melák troll. A várfalakon belül felkereshetjük a Saint-Nazaire bazilikát, vagy a Château Comtal-t, mely lényegében az erődön belüli vár. Belépője 9 euró. Mesebeli szerencsénknek köszönhetően aznap ingyenes volt. Biztos a visszadobott aranyhal miatt a Canal du Midi partján…. Bezzeg a Bora Bora-i ingyen út nem jött össze.
A Château Comtal-ban vetítenek nekünk egy rövidfilmet a vár történetéről, vizslathatjuk az erődről készült maketteket, sétálhatunk a várfalon és egy kellemes belső udvaron, valamint megvásárolhatjuk az ajándékboltban a Carcassonne-ról elnevezett stratégiai társasjátékot. Infók a várról ITT.

 

 

Hogyan jutottunk ide?

Mi Toulouse-ból közelítettük meg Carcassonne-t, mely 90 földi kilométer távolságban fekszik. FlixBus-szal utaztunk, mivel azt találtuk a legkedvezményesebbnek. Az út 1 óra 20 perc volt, a jegy oda-vissza összesen 15 euróba került. A busz a Canal du Midi partján rakott le az újvárosban, innen kényelmes sétával értük el a várat. A vasutat még érdemes lecsekkolni, hátha találunk olcsóbb jegyeket: (ITT).

Egyszer ezt a monumentális várkomplexumot, Carcassonne-t, mindenképpen érdemes megnézni. Aki a történelmet szereti, annak azért, aki pedig a meséket, annak azért. Hiszen, ki tudja, mikor futunk össze a legmagasabb toronyban egy bebörtönözött királykisasszonnyal, vagy egy őt őrző tűzokádó sárkánnyal.

 

Ha tetszett a bejegyzés, itt is megtalálsz:

Facebook: Világgá mentem, majd jövök

Instagram: anna_vmmj