Anonim utazásfüggők | 5 tipp utazás-elvonási tünetekre

Sziasztok, Anna vagyok, utazásfüggő, 3 hónapja nem utaztam, és néha az ájulás kerülget, mikor nem tudom, hová tettem az útlevelem.

Szia Anna! – skandálnátok nekem sokan, akik hasonló utazás-elvonási tünetekkel küszködtök.

Visszatérve az útlevélre, mostanában hetente képes vagyok megnézni a szent helyét. Az a kis könyvecske az én Bibliám, mely létezése esélyt ad egy szebb életre, ahol nincsenek munkás hétfők – vagy ugyanolyan csodásak, mint a hét többi napja –, reggeli kávé nélkül is létezik élet, és a háttérben folyamatos lejátszási listán szól a U2-tól a Beautiful Day.

Szabadon, boldogan, felelősség nélkül!

 

Na, és mi van akkor, ha az utazó nem utazhat? Mert sajnos van ilyen, hogy:

  • Nincs elég pénze… Mivel emeltek az albérlet közös költségén, három barátjának tett borítékba nászajándékot, ellopták a telefonját, emellett fájdalmas és borsos gyökérkezelésen esett át a fogorvosnál.
  • Spórol… Egy használt autóra, egy pipacspiros sarokkanapéra, olykor csak a mindennapi megélhetésre. Vagy akár a következő utazásra (mint én most).
    Ilyenkor lemondok dolgokról. A Wizz Air akciókról a Balkánra, az olcsó buszjegyről Mariborba, meg arról a kirakatban 70%-os tábla mögött lógó citromsárga dívás ruháról, ami olyan hangosan visítozott nekem, hogy vegyem fel. Persze mindezt könnyek között teszem.
  • Nincs elég ideje, mert a sztahanovista munkatársai közt ki akar tűnni, hogy ott csillogjon a fotója a hónap leglelkesebb dolgozói között, majd esténként milánói makarónit főz a barátjának. Hisz minden munkahelyen vannak húzósabb időszakok, amiket túl kell élni, ehhez pedig sokszor magánéleti zűrzavarok is kapcsolódnak.
  • Nincs elég szabadnapja, hiszen elhasználta az első félévben az összeset, mondjuk… UTAZÁSRA! Ezért toporzékolva várja a nemzeti ünnepeket, a hosszú hétvégéket. Igazi hazafi.

Szóval mi van akkor, ha az utazó nem utazhat? Tök egyszerű. Az őrület határán toporzékol.

 

Hétfő, kedd, szerda… Aztán hirtelen megint hétfő. Mintha az élet belém tömött volna egy kis speedet felgyorsítva ezzel az élet nagy körforgását. Mikor már-már ott tartok, hogy a flamingós bikinimben ücsörgök a besötétített szobában, a Totótól dúdolom az Africát, és azt nézem a skyscanneren, hogyan jutok el a legkönnyebben Arubába, akkor valahogy közbe kell lépni. Nekem a következők váltak be:

  1. Utazós vlogok

Ha én parkolópályán rostokolok, legalább azt nézem, más hogyan csinálja. Mintha épp le akarnék szokni a dohányzásról, de kárpótlásképp beülnék egy füstös útszéli kiskocsmába. Mindenesetre nagyon sokat lehet belőle tanulni, ha valaki profin szeretné űzni az utazás szakmáját.

Az én kedvenceim mostanában:

Eva zu Beck – egy lengyel származású lány, aki fogta magát és elköltözött Pakisztánba.

Kara & Nate – egy amerikai pár, akik életvitelszerűen utaznak, míg el nem érnek a 100. országba. Aztán meglátják, mi lesz.

Flying the Nest – ausztrál házaspár meglepően érthető akcentussal.

AFK Légió – Szirmai Gergő már nem csak filmkritikákat készít, hanem utazik is.

 

  1. Utazós blogok, külföldi kalandozások

A tiszteletreméltó és jó tollú Travellina, aki ennyi év távlatában is rendszeresen, szívvel-lélekkel és hatalmas alázattal ír más kultúrákról.

Az UtazóBázis oldala tippekkel, trükkökkel és sztorikkal a szivárvány minden színében.

backpacker.hu – Vigh Bori nem csak blogol, olykor előadásokat is tart. Lélekemelő egy ilyenre elmenni.

 

  1. Filmek, melyek külföldön játszódnak, és mostanában újra megnéztem

Ellopták Jupiter fenekét – francia vígjáték 1980-ból. Egy görögország imázsfilmnek is simán elmenne. Pargában, Korfun, Athénban és a Meteóráknál is járnak.

Durellék – A Korfura költözött Durrell család néha emlékeztet a sajátomra bolondosságában.

Lakótársat keresünk – ugyancsak francia eresztés – lehet, szeretem ezt a bohém francia hangulatot – Xavier Barcelonába indul Erasmusra, hogy megtanuljon spanyolul. Aki járt Erasmuson, annak nosztalgikus másfél óra.

Napsütötte Toszkána – Azóta akar minden halandó eljutni Positanoba, hogy leforgatták.

Wild – Reese Witherspoon 1500 km-t gyalogol az Egyesült Államok nyugati partvonalán. Ebből a filmből mindenki megtanulja, hogy soha ne válasszunk szűk túrabakancsot.

Út a vadonba – örök kedvenc egy útról a kietlen Alaszkába. Levonhatjuk a következtetést, hogy sokszor veszélyesebb tud lenni egy vad növény, mint egy közönséges barnamedve.

 

  1. Könyvek más vidékekről

Gerald Durrell – Családom és egyéb állatfajták – Durrell öt évet élt Korfun. Bárhol olvasom, mindig hangosan vihorászok.

Khaled Hosseini – Papírsárkányok; A hegyek visszhangozzák. – Milyen is volt Afganisztán a 70-es években?

Szerb Antal – Utas és holdvilág. – Régen olvastam. Újra kellene?

Vigh Bori – Hogyan menjünk világgá – aki a címbeli kérdésen hezitál, annak elég nagy motiváció a könyv.

Jack Kerouac – Úton. – Bevallom, ennek a könyvnek már harmadszorra futok neki. Hátha most sikerül elolvasnom

5. Tervezgetés

A legközelebbi utazás legapróbb részleteinek mérnöki pontossággal való kidolgozása közelebb visz a várva-várt úthoz, és egyben távolabb a kényszerzubbonytól és a Xanaxtól. Belépőjegyek árainak ellenőrzése, a Google Maps utcanézetében való sétálgatás, buszmenetrendek felkutatása.
Én legutóbb egy Sopron-Budapest vonatút alatt minden létező törökországi helyszín belépőjét és utazásunk napi beosztását összeírtam. A papír ezt követően rejtélyes módon az enyészeté lett. Tehát valószínű egy trükkös mozdulattal kidobtam. Bánkódni inkább jóleső volt, s talán illendő is, hisz így legalább újra lehet egy boldog két és fél órám, míg újra összegyűjtöm.

 

Hát én ilyen formán csökkentem az elvonási tüneteimet. Veletek mi a helyzet? Vannak bevált ötletek? Szívesen venném a megosztását.

2 Replies to “Anonim utazásfüggők | 5 tipp utazás-elvonási tünetekre”

  • Szia Anna! Teljesen megértem a problémád. Én nemrégóta próbálkozom a letelepedett és felelősségteljes élettel. Előtte Észak-Írországban és Izlandon éltem meg életem legjobb pillanatait. Jelenleg azon küzdök, hogy ilyen pillanatokat találjak itthon is és ne kelljen ezek megélésért külföldre utaznom. Lehetséges? Nem tudom. De küzdök érte. Jelenleg ott tartok hogy most már csak minden második héten akarok ismét világgá menni, az előtte jellemző minden nap helyett. Egy évet adtam magamnak a “normális” életvitel kialakítására, mert akkor erre vágytam. 3,5 hónap letelt.

    • Szia Marcsi! Fura dolog ez az elvágyódás. Engem is az első hosszabb külföldön töltött idő óta kísért. Talán, ha utazunk, kétszer olyan gyorsan élünk: minden nap újat látunk, különleges ételeket kóstolunk, és olyan – jó értelembe vett – őrült emberekkel találkozunk, mint mi magunk 🙂 Szerintem, aki egyszer megtapasztalta ezt a kalandos életet, az sosem tud teljesen lenyugodni. Engem ezért borított ki kicsit ez az utóbbi pár utazásmentes hónap.
      Itthon is találunk ilyen szép pillanatokat? Szerintem igen, de kevésbé gyakran és ritkán annyira intenzíven, mint utazás alatt. Neked nagyon sok sikert hozzá! Lehet, hamarosan már csak minden harmadik héten akarsz világgá menni.
      Talán komolyan kéne alakítani egy Anonim Utazásfüggő csoportot 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.