Létezik tengerparti sivatag Európában? | Slowinski Nemzeti Park

Vándorló sárgásfehér homokdűnék futnak összeérve a tengerrel. Álldogálok a semmi közepén, a talpam belesüpped a langyos porhomokba, és várok. Szinte azt várom, hogy a horizonton délibábként előtűnő oázisból megpillantsak egy felém tartó tevekaravánt élén Kabir Bedivel. Aztán észhez térek, beugrik, hogy ez nem Namíbia, még mindig Európában vagyok, itt sajnos nem őshonosak a tevék. Ez itt a Słowiński Nemzeti Park!

Hosszú évek óta vágytam a Słowiński Nemzeti Parkba, a Balti-tenger partjára. Lengyelország gazdagon bővelkedik nemzeti parkokban, ahová baráti áron tud bejutni az arra tévedő utazó, akárcsak mi, lengyel barátaimmal kiegészült nemzetközi osztagunk. Évek óta utazom Dariáékkal, akiket még Szicíliában ismertem meg utazási karrierem hajnalán. Daria és Maciek, akárcsak én, a gazdaságos, alacsony költségvetésű utazásban hisznek, és hasonló igénytelenségbe tudnak süllyedni egy-egy kaland kedvéért. Így történt, hogy a parkhoz közeli Camp-Classic kemping egyik faházában szálltunk meg, mely a záptojásszagú csapvizet leszámítva, ár-érték arányban nagyon is megérte.

Felkelés után kiültünk a faházunk előtti faasztalkára. Három az egyben kávét ittunk, míg a kemping mindenese elkészítette a rántottánkat, amit lefojtottunk Tomek bácsi frissen sült fánkjával.  Tomek a kempinggel szemben lakott egy bájos kis tanyán feleségével, aki minden reggel rózsalekváros fánkot sütött serényen a konyhában. Tomek bácsi pedig, mint egy igazi üzletember, az út szélén árusította a portékát.

 

 

A Słowiński Nemzeti Parkot kocsival közelítettük meg. A bejáratnál 6 zlotyit (1PLN=74,18 HUF) pengettünk ki személyenként belépőre, plusz a parkolásért 18 zlotyit. Innen egy hangulatos séta várt ránk érintve a Łebsko tavat, erdőn-bokron keresztül egészen a dűnéinkig.

 

 

Aztán következett fél percnyi izgalom, mikor csak másztunk, kapaszkodtunk az első homokdűne tetejére, melynek tövéből még nem lehetetett sejteni, milyen átütő hatása lesz ránk ennek a tengerparti sivatagnak.

 

A dűnék völgyében kisétáltunk a tengerpartra, hogy a már giccsesen gyönyörű naplementében a homokban heverve megigyuk a jól megérdemelt üveg borunkat.

 

A képek egy része Daria barátnőm kattintása, aki ugyancsak blogol. Elsősorban lengyelül halandzsázóknak, és amúgy mindenkinek szívből ajánlom: Daria blogja 😉