Csóró vagyok, de utazni akarok – 5 város, ahová pofonegyszerű eljutni

Engem általában nem vet fel a pénz. Ennek köze lehet ahhoz, hogy átlagfizetésből élek Budapesten, mindig 100%-os almalevet veszek a boltban és mániákusan fapados jegyeket vásárolok. Utóbbit sajnos nem tudom olyan rendszerességgel megtenni, mint szeretném, az előbb említettek miatt. Tudjátok, az almalé ára nagyon felment mostanában…

A szenvedély meg a függés persze ott várakozik az ágyam végében, én meg csak forgolódok: kívánom a repjegyet, akarom a repjegyet, adjatok nekem egy repjegyet, mert belepusztulok! Az utazási mánia csökkentésére való tapaszt még senki nem találta fel, így ilyenkor felcsapom a térképet és a közelebbi, vonattal/busszal is elérhető helyekre szorítkozom. Az csak hab a tortán, ha egy barátom is lakik a kiszemelt városban és megspórolom a szállásköltséget. Leszögezem, meglátogatásuk nem kizárólag önös érdekből történik! Barátságokat frissítek fel, soha nem felejtek vinni egy kevés pálinkát, cserébe napközben kifogástalan idegenvezetést kapok, éjszakára pedig egy kényelmes matracot. Ki kívánhatna ennél többet?

Ezek a helyek akár a szállás kifizetésével is megengedhetőek azoknak, akik egy kis kalandra vagy hosszú hétvégére vágynak külföldön. Itt van az én listám, a ,,Hova menjünk, ha csórók vagyunk, de hajt minket az utazási vágy” listája:

 

1. Lengyelország, Krakkó

Ha megkívánnánk egy tál pieroggit, akkor hét óra utazással könnyen magunkévá tehetjük. Budapestről Krakkóba kijutni pofonegyszerű, Polskibus-szal vagy Flix busszal pár ezer forintért lőhetünk magunknak buszjegyet, hostel vagy Aribnb pedig akad bőven átlagfizetés-barát áron.

Lengyelhonban nem fizetjük rá a gatyánkat az élelmezésre, de, ha tényleg valami autentikusat akarunk enni, akkor keressünk úgynevezett Milk barokat (Bar Mleczny), ahol tradicionális lengyel kajákat kóstolhatunk pár zlotyért. A kultúrát itt ingyen osztogatják: a Wawelbe díjtalanul bejutunk, a tűzokádó sárkány grátisz köpködi a tüzet a Visztula-parton, ahol egy kellemes séta után bevethetjük magunkat a zsidó negyedbe.

 

 

2. Szlovákia, Pozsony

Pozsonyba gyorsabb és olcsóbb eljutni, mintha hazamennék hétvégére családot látogatni. Öt-hat ezer forintért megvan oda-vissza a vonatjegyünk, és a Nyugatiból mindössze két és fél órát zötyögünk a Bratislava Hlavná Stanica-ig, azaz a főpályaudvarig. Nem egy metropolisz, kevesebb, mint fél millióan lakják, így előny, hogy gyalogosan minden fontosabb nevezetesség könnyedén megközelíthető. Az óváros tündéri, a vár elhelyezkedése csodaszép, a Slavín emlékműnél megérint minket a Szovjetunió, és 360 fokos panorámát kapunk az egész városra.

Azért túlajnározni nem fogom, Pozsony nem a legragyogóbb európai főváros. Másfél-két napot kellemesen el lehet mászkálni, csak az egzotikus, külvárosi posztszovjet betondzsungelt kerüljük el.

 

 

3. Csehország, Prága

Vonattal hét óra alatt, egy jó regény és egy doboz Krusovice társaságában, idillien kikattogunk Prágába. Igazi rehabilitáció! A jegy 12-20 ezer forint között mozog, attól függően, mikor vesszük meg. Érdemes rápillantani a repjegyekre is. Nekem legutóbb olcsóbban jött ki, mint az aktuális vonatok, ráadásul a Ryanair 70 csodás perc alatt átteleportált a csehekhez.

Prága is egy olyan főváros, ahol drága belépőjegyek nélkül is simán el lehet tölteni egy hosszú hétvégét, csupán azzal, hogy a macskaköves utcákon andalgunk, utcazenészek muzsikáját hallgatjuk, vagy a Károly-hídról bámuljuk a buta sirályokat. Már csak sörnek kéne folynia a szökőkutakból.

   

 4. Németország, Berlin

Berlinbe az utóbbi időben potom pénzért osztogatja a repjegyeket a Ryanair, ha szemfülesek vagyunk, kb. 10 ezer forintért foglalhatunk retúrjegyet a német fővárosba. Sajnos itt csak úgy lehet kijönni fillérekből, ha napokon keresztül nem eszünk mást, csak curry wurstot sültkrumplival. Ahhoz, hogy ne kapjunk rövid időn belül skorbutot és emellett élvezzük a város méltán híres múzeumait, kicsit többet kell tartalékolni, mint a létminimum.

   

 5. Szlovénia, Ljubljana

A következő úti célom Szlovénia, azon belül is Ljubljana és a Bledi-tó. Két rátermett barátnőmmel és némi túlélőkészlettel indulunk csütörtökön nyolc órás vonatutunkra. Hamarosan útleírás érkezik!

 

Én azt vallom, ha valaki igazán utazni szeretne, megtalálja a csalafinta módját, hogy kiszakadjon a hétköznapokból, akár csak 2-3 napra is. És most az utazásról beszélek, az új dolgok megtapasztalásáról, és nem feltétlenül a kényelemről, a szó szoros értelemben vett pihenésről. Én mikor külföldre utazom, nem pihenni megyek, azt otthon tudok a legjobban a memóriahabos matracomon. Ha utazó-üzemmódba váltok, akkor egyik percről a másikra, lehull rólam minden kötelesség. Független leszek és szabad, a magam ura vagyok, én döntök. Nem tudhatom, ki jön szembe velem, miután befordulok egy utcasarkon. Nem tudhatom előre, kivel ismerkedek meg a sörömet kortyolgatva, ki vagy mi fogja befolyásolni a látásmódom, milyen új gasztronómiai csodákat kóstolok meg, mi fog aznap lenyűgözni.

 

Ez a legizgalmasabb függőség, amit csak el tudok magamnak képzelni.