Athéni látnivalók | Az Akropoliszon túl
2022-05-06
Ha becsukom a szemem és Athénra gondolok, felvillan az Akropolis dombja, egy tzatzikivel bőségesen megtöltött gyros és nem utolsó sorban Platón tógában, ahogy éppen erőteljesen filozofál valamin. Persze ez a város sokkal több mindennél: a nyugati civilizáció bölcsője, a demokrácia szülőhelye és általánosságban a világ egyik legősibb városa. Több mint három és fél millió embernek ad otthont, mely lényegében Görögország teljes lakosságának körülbelül 35%-a.
A legtöbb turista pár napra érkezik a fővárosba, körbejárja az Akropoliszt, majd továbbáll a félszigeten ókori romok nyomában vagy vízre száll és meg sem áll egy Égei-tengeri szigetig. Magamtól én sem terveztem volna egy egész hetet a városban tölteni – egy projekten vettem rész –, ám ennek köszönhetően jobban megismertem és nagyon megkedveltem ezt a pontját planétánknak.
Lássunk hozzá, egy hét Athénban:
Akropolisz
Vajon honnan szebb a város? Az Akropoliszról nézve vagy az Akropolisz panorámájával?
Jó kérdés. Kettőt és könnyebbet.
Az Athén és egész Görögország jelképének számító Akropoliszt az i.e. 5. században kezdték fellegvárrá alakítani. Az ősz és a tavasz a legideálisabb idő arra, hogy felmásszunk ide, míg a nyári melegben még megfelelő felszereléssel (kalap, naptej, víz, víz, víz) is embert próbáló a fellegvár turizmus. Az Akropoliszt két oldalról rohamozhatjuk meg: létezik a főbejárat, illetve a délkeleti oldalán, a Dionüszosz színház irányából egy másik kapu is.
Szerintem a leggyönyörűbb része az ókori épületkomplexumnak az Erekhtheion szentély déli oszlopcsarnoka, ahol oszlopok helyett női alakok (kariatidák) tartják az épületet. Ez a kép mindig úgy élt bennem, mint az erős nő szimbóluma, aki bármire képes, mindent túlél és elbír viselni – jelen esetben egy ókori szentélyt a fejük tetején.
A terület szentnek minősül, így tilos az evés, alkoholfogyasztás, a dohányzás és a mezítláb járkálást se nézik jó szemmel. Utóbbi miatt én is le lettem teremtve, mikor egy perc erejéig levettem a szandálomat.
Jegyváráslás: online jegyet is lehet váltani előre kicsit drágábban, így elkerülhető a sorban állás. Mi helyben a pénztárnál 20 eurót fizettünk a belépőért.
Parthenon
Akropolisz Múzeum
A 2009-ben megnyílt újépítésű Akropolisz Múzeum a Plaka negyed szívében, lényegében az Akropolisszal átellenben helyezkedik el. Tízszer nagyobb méretű mint elődje, amely magán az Akropolisz dombján épült és ahol még tizenöt éves koromban én is jártam.
Az extramodern múzeumot úgy alakították ki, hogy az egésznek olyan hatása legyen, mintha magára a fellegvára sétálnál felfelé. Részletesen makettezték az Akropolisz evolúcióját, illetve itt láthatóak az eredeti kariatidák is.
Jegyárakról, egyéb infókról tájékozódhattok a múzeum honlapján, ITT.
Akropolisz Múzeum A kariatidák egyik tagja
Plaka
A Plaka Athén legrégebbi és vitathatatlanul az egyik leghangulatosabb városrésze. Az Akropolisz alatt húzódik és majdnem a Syntagma térig nyúlik. A legtöbb kis utcája le van zárva az autóforgalom elől, persze ez nem jelenti azt, hogy olykor-olykor nem száguld át rajtuk meglepetésünkre egy robogós vagy egy szállító kocsi. Két fő sétálóutcája a Kydathineon és az Adrianou.
Valamikor ez volt Athén bulinegyede, azonban a hetvenes években a városvezetés betiltotta a hangos zenét a környéken. Napjainkban kedves, szűk utcákon ballaghatunk barátságos éttermek, kávézók és szuvenír shopok között.
Ebben a pillanatban is visszavágyom a Plakára, legszívesebben egy fagyival a kezemben bandukolnék a tavaszi langyos melegben, hogy aztán egy kávézó teraszán kössek ki egy gyöngyöző Mythos sörrel a kezemben. És még rímelt is.
Benizelos kúria (Benizelos Mansion), avagy Agia Filothei háza
Athén legrégebbi házaként hirdeti magát Plaka központjában a Benizelos kúria. A 16. században épült ház gyönyörű példája az oszmán kori építészetnek: kétszintes, tágas udvarral, kúttal és fedett verandával. Nemrégiben újították fel és alakították múzeummá. A ház egy tiszteletreméltó athéni család, a Benizelosok tulajdona volt.
Anafiotika
Hófehér házak, szűk kis utcák, lusta macskák mindenfelé. Jogos lehet a feltételezés, hogy a görög szigetvilág egyik eldugott földdarabján készültek az alább látható fotók. Dobpergés… Pedig nem is!
A 19. század közepén I. Ottó (Óthon) fejébe vette, hogy ő bizony most Athént egy modern metropolisszá alakítja, ehhez pedig a Kükládokról toborzott munkásokat, hogy segítsenek az új főváros felépítésében. Így érkeztek Athénba a dolgos családok Anafi szigetéről.
Az Akropolis lábánál a sziklák között telepedtek le és húzták fel a szigetcsoport építészetére jellemző fehér, lapos tetős házaikat színes spalettákkal. Burjánzó bougainvilleákat ültettek a kertbe és kialakították ezt a megnyugtató oázist a főváros szívében. Anafiotika Plaka városrész egyik csücskében helyezkedik el, jelentése egyébként ,,kis Anafi”.
Távolban a Lycabettus-hegy Anafiotikai cica
Lycabettus-hegy
Ahogy Anafiotika házai között sétálgattunk, nyomban kiszúrtuk a város másik oldalán emelkedő Lycabettus-hegyet. Nem is csoda, 277 méteres magasságával ez Athén legmagasabb pontja, tetején a fehérre meszelt Agios Georgios kápolnával. Hiszitek vagy sem, egy-két nappal később teljesen véletlenül keveredtünk a Kolonaki városrész szélén a Lycabettus-hegy csúcsára. Eredetileg a hegyoldalban emelt színházat kerestünk, azonban azt nem találtuk túl impozánsnak, innen a csúcs pedig nem tűnt oly messzinek.
Az Agios Georgios kápolna tövében végignéztük a görög katonák zászlófelvonását és egyben a mesés naplementét is. A hegytetőről pompás kilátás az Akropoliszra, ellátni egészen a tengerig.
Távolban a tenger
Egyéb programok ömlesztve:
Nemzeti Régészeti Múzeum
Panathenaic Stadion
Panaghia Kapnikaréa templom
Zeusz temploma
Nemzeti Kert
Őrségváltás a Syntagma téren
Egynapos kirándulások Athénból:
Nafplion
Athéntól 130 kilométerre fekszik az Argoliszi-öböl partján Nafplion középkori hangulatú városa, mely főként a nagyvárosi athéniak kedvenc hétvégi célpontja. Mi két órás buszúttal közelítettük meg az athéni pályaudvarról.
Nafplion az első görög köztársaság fővárosa volt a görög szabadságharcot követően (1821-1834). Kihagyhatatlan látványossága velenceiek keze munkáját dícsérő Palamidi erőd. Az egyik oldalán 999 izzasztó lépcsőfok vezet fel, míg a másik oldalon autóval is meg lehet közelíteni.
Ahogy álldogálsz a 200 méter magasban emelt Palamidi erőd tövében, nem kerülheti el a figyelmed, hogy olyan magasra épült, hogy a domb tövéből nem látod a tetejét. Persze pár száz lépcsőfokkal később kíméletlen lépcsőmászás után, mikor felérve körbenézel és látod a Napflion piros tetős házait, az Argoliszi-öblöt és tengerbe nyúló hosszú félszigetet, csak hetykén letörlöd a homlokodról az izzadságcseppeket és komolyan az orrod alá suttogod:
ezért megérte.
Nafplion piros tetős házai A Palamidi erőd tövében
Aegina
Aegina a Szaróni-szigetek egyik tagja. A barátságos halászfalukkal és tiszta vizű öblökkel tarkított földdarab egy órás utazással elérhető a piraeusi kikötőből. A jegyeket a kikötőben vettük meg indulás előtt, 20-25 eurót fizettünk a retúr útért.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már a kompozást is beszámítom a programok közé: a fedélzeten belekap a szél a hajamba, körülöttem mélykék tenger, cikáznak a part menti sirályok, felciccentek egy Fix Hellas sörösdobozt és enyém a világ.
Hajónk Aeginában, a sziget fővárosában kötött ki, ahol érdemes kikötőben ringatózó halászhajókon túl mást is megcsodálni. Tengerparti tavernákban mindenféle frissen fogott tengeri csemegével kényeztethetjük a hasunk, hangulatos kávézókban hűsölhetünk egy frappé mellett, vagy sétálhatunk a szűk kis utcák neoklasszicista házai között.
Aegina város kikötőjében Panoráma Aegina szigetének északnyugati részére
A fővárosban autót béreltünk, amellyel tettünk egy kisebb szigetkört és az alábbi helyeket néztük meg:
Athéné Aphaia temploma
A templomot Athéné istennőnek szentelték (pontosabban egy Aphaia nevű helyi istenségnek emelték, akit általában Athénával azonosítanak) és ahogy ókori görög szentélyeknél az lenni szokott, arcpirítóan pazar helyet választottak az építkezésre. Belátni Aegina szigetének északnyugati részét.
A templom az ókori Görögország egyik építészeti csodája. Kr.e. 480-ban épült, és az eredeti 32 dór oszlopból 25 ma is áll a restaurátorok szakértelmének köszönhetően.
A belépőért 6 eurót fizettünk.
Agia Marina
Az ókori romokon kellemes pirospozsgásra perzselődött bőrünket Agia Marina tengerpartján hűtöttük le. A homokos partszakaszon sekély a víz, hosszas gyaloglás után mélyül csak az öböl.
Aigosthena (Porto Germeno)
Athéntól 60 kilométerre fekvő Aigosthena (vagy más néven Porto Germeno) többek között bizánci időkből megmaradt erődjéről olyan híres. A Cithaeron-hegy lábánál épült kőfalai egészen a tengerig nyúlnak le. Ezenfelül én a látványosságok közé sorolnám azt a hihetetlen kilátást a Porto Germeno-i öbölre, amivel az ember az erőd felé bandukolva találkozik. Ha horizontot nézem, és kicsit hunyorítok, könnyedén elképzelem, ahogy éppen hazatér a hős görög flotta egy nyertes csatából.
Aigosthena falujában a tengerparton igazi autentikus tavernákba botlunk, ahol nagyon kedvező áron lehet igazán fenséges dolgokat kifogni.
Vihar előtt Aigosthenában Az erőd lőrésén keresztül
Athén tehát sokkal több mint csupán az Akropolisz és egy gazdagon megtöltött gyros – bár mindkettőt érdemes kipróbálni -, mindenki megtalálhatja itt a neki tetsző kikapcsolódást, érdemes hosszabb időt is eltölteni a fővárosban.
Remélem, meghoztam a kedveteket az utazáshoz!
Ha tetszett a bejegyzés, itt is megtalálsz:
Facebook: Világgá mentem, majd jövök
Instagram: anna_vmmj